Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Horváth Tibor: Szentségek és hit

értést még így sem lehetne teljesen elkerülni. Mint látni fogjuk, az ex opere operato Dei végső elemzésben ugyanis az ex opere operato verbo Dei-re vezethető vissza (vagyis hogy Isten az ő szava, igéje — Krisztus — által cselekszik). Annyit azonban már most is meg lehet jegyezni, hogy amikor a pap kiszolgáltatja a szentségeket, nem a hívőnek szolgál elsősorban, hanem Istennek, aki a szentségeket a hívőnek felajánlja.

Az ex opere operato teológiai elv azonban nemcsak Istennek a szentségekben megnyilvánuló teremtő-üdvözítő cselekvését, hanem ugyanazon isteni cselekvés tévedésmentes, hitbiztonságot élvező valószerűségét is jelenti. Az ex opere operato elv alapján a szentségek kiszolgáltatásának pillanatában az ember és Isten találkozása a hitbiztonság erejét éri el, vagyis valahányszor az Egyház Isten óhajára e jelekhez fordul, Isten visszavonhatatlan ígérete alapján minden bizonnyal meg fogja találni őt.

A szentségi jel eredményessége tehát Isten örökérvényű ígéretén múlik, üdvözítő hatása nem a szertartás önerejében, hanem Isten szavában rejlik, aki Krisztusban ígéretet tett, hogy valahányszor az Egyház a szentségi jelben Hozzá fordul, ő mindig elérhető lesz. A szentségi jel tehát „találka“ (rendez-vous), melyet Isten adott az embernek; olyan találka, ahol az Isten állandóan várja az embert. Az emberen múlik csupán, hogy a megadott találkára elmenjen.

Mivel a szentségek ereje Isten örök ígéretén múlik, természetes, hogy egyedül Isten képes szentségeket alapítani. Egyedül ő képes egy ígéretet minden adott körülményben, minden időben hűen megtartani. Lévén a történelem végtelen Ura, ígéretét még akkor is valóra tudja váltani, ha az ember csak fél-hittel, álmosan, homályos öntudattal közeledik az Isten által megadott találkozóra. Isten ugyanis jelen van a szentségekben, nem azért, mert őt az ember a szentségek által hatásosan kéri, hanem mert ő szabadon egyszer s mindenkorra megígérte, hogy Krisztusban kimondott szavát soha meg nem változtatja. Krisztus ugyanis Istennek végső, soha többé vissza nem vont Szava az emberiség számára.

Számos tévhittel ellentétben a szentségekben való hit nem más, mint tanúságtétel a világban, hogy Isten adott szavát hűségesen megtartja. Az ex opere operato tételben kifejezett hit nem más, mint felismerése annak a Krisztus által hirdetett igazságnak, hogy nem az ember, hanem egyedül Isten váltja meg az embert s vele a világot, és pedig nem az emberi érdemnek, hanem egyedül Isten irgalmat és kegyelmet hirdető szavának megfelelően.

A szentségtan ex opere operato tétele végeredményben tehát a „Solus Deus“ (egyedül Isten a megváltó!) hittételnek nem annyira teológiai, mint inkább liturgikus kifejezése. Ha már most valaki a liturgikus szövegeket minden megkülönböztetés nélkül teológiai, dogmatikai szem42