Szolgálat 6. (1970)
Halottaink - Lindenberger Sándor missziós testvér (M.)
érettünk. Amilyen egyszerű volt élete, olyan felemelően szép volt a temetése Kőszegen. Egykori tanítványa, Winkler szombathelyi s. püspök temette és búcsúztatta meghatóan szép szavakkal a város szeretett lelkiatyját, Péter bácsiját. Nemcsak a város, hanem a vidék is búcsúztatta a jó papot, aki nemzedékeket nevelt az iskolában és gyóntatószékben. R. i. p. S. L. LINDENBERGER SÁNDOR MISSZIÓSTESTVÉR Egy rózsaszál szebben beszél . . . Mint jezsuita testvérnek sokféle hivatala volt. A szakácsság mellett szépen kertészkedett is a formozai misszióban. Ez volt kedvenc foglalkozása. A taiwani nyelvvel azonban nem igen tudott megbirkózni. Ebből származott aztán a rózsával való kedves történet is. Egyik kínai katekétanő egy alkalommal rózsavesszőt akart lemetszeni az egyik rózsaágról. Kertjükbe akarta dugványozni és azért azt a vesszőt választotta, amelyiken egy selejtes rózsa szerénykedett. Meglátva ezt a Testvér, erélyesen tiltakozott, úgy hogy a katekéta kisasszony majd szörnyet halt ijedtében és eszeveszetten menekült a rózsabokrok tájékáról. Nem tudta mire vélni a dolgot, de másnap rájött a nyitjára. Azon a térdeplőn, amelyen ő misét szokott hallgatni, egy gyönyörű szép rózsát talált. Megértette, hogy a Testvér nem hogy nem akart neki rózsát adni, hanem azt akarta, hogy szebbet vigyen. A Testvér most holta után visszakapta ezt a rózsát. A temetés befejeztével, mikor már mindenki elhagyta a sírt, ez a kisasszony könnyek között egy szál rózsát tett a sírjára. Mindenkit meghatott ez a jelenet. A testvér az első világháború végén még katona volt. Utána Krisztus katonájának csapott föl. És nemcsak amolyan közbakának. Ki akarta magát tüntetni Krisztus Király szolgálatában, azért ment a misszióba. Szorgalmasan gyűjtögette a bélyegeket is. Bámulatos kitartással koldulta össze az egész világról szép gyűjteményét. Állítólag vele történt meg, hogy nagyothallása miatt félreértett valakit, aki azt mondta, hogy kiadták Szt. Pál leveleit. Megkérdezte az illetőtől, hogy milyen bélyeg volt rajta . . . Mikor érdeklődtek nála, miért gyűjti a bélyeget, azt szokta mondani, hogy annak árából legyen költőpénz koporsójára. Hát kapott is szép koporsót. Abban a koporsóban temették, melyet Bencze Testvér Thien bíborosnak készített. Hosszú éveken át türelmesen viselte betegségét. A szentmisét mindig végigtérdelte, még akkor is, mikor már alig vánszorgott. A betegápoló Testvér hiába mondta, hogy csak üljön le a szentmise alatt. Azt felelte: „Tudja, Testvér, az Oltáriszentség előtt csak térdelni illik". (Itt említjük meg, hogy ha valaki a magyar misszionáriusokat óhajtja segíteni, ezt sacrakkal is megteheti. Ez esetben kérjük jelezni, hány intenciót jelöljünk erre a célra.) M. 104
