Szolgálat 5. (1970)
Halottaink - Bognár Cecil OSB (Sümegh L.)
tudományos apparátus nélkül felhasználja a modern pszichológia legnagyobb felfedezéseit és anélkül, hogy prédikálna, szuggesztiv formában bemutatja a keresztény erkölcsiség gyakorlatát, amely a legbiztosabb út a boldog életre. Nevelői és a keresztény tudományt népszerűsítő munkásságát kisebb cikkeiben fejtette ki. Több mint 100 cikke jelent meg különféle folyóiratokban, bepillantást engedve szellemének elevenségébe, hosszú és gazdag életének munkájába. A Katolikus Szemlének éveken át szerkesztője volt. Ebben írta éveken keresztül természet- tudományos szemléit. A modern fizika fejlődésének idején számos cikket írt a fizikai alapfogalmaknak és alaptörvényeknek ismeretelméleti kapcsolatairól. — Az értékelméletből leginkább az esztétikai értékekkel foglalkozott. Jellemző, hogy a filmesztétika korán érdekelte. Már 1915-ben jelent meg cikke, amikor a világirodalomban még alig írtak róla. Az egyéni munkaterülete azonban a pszichológia volt, különösen a gyermekpszichológia. önálló tanulmányai a tudományos folyóiratokban jelentek meg és a budapesti Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének kiadványaiban. Meg lehetett azonban találni pszichológiai tárgyú cikkeit a széles olvasóközönség számára írt folyóiratokban is. A gyermekpszichológia mellett foglalkoztatták a szülők és nevelők pszichológiájának kérdései is. Különösen értékesek pszicho-higiénikus „adalékai“, amely tárgykörből gyakran adott elő a magyar rádióban. Sokoldalú gazdag lelkiélete szeretetreméltóan mutatkozott meg szépirodalmi műveiben, amelyek többnyire álnéven jelentek meg. Ezekben is megnyilatkozik katolikus nevelő szelleme. Utolsó nyomtatásban megjelent munkája az „Új Ember“ egyik 1965. márciusi számában egy költői elmélkedés. Szimbolikus formában a halálról beszél, mint a jól felhasznált életnek végéről és boldogabb világ kezdetéről. E gazdag tudományos és nevelői munkásság mögött szeretetreméltó egyéniség húzódott meg. Aki másokat élni tanított, maga is tudott élni és az élet szépségeit, örömeit élvezni. Egész életén keresztül egy bizonyos gyermeteg naivság volt egyéniségének jellemzője. Egy nagy gyermek csodálkozó szemével nézte a világot, annak eseményeit. Az emberek durvasága, a világháborúk brutalitása, amelyek kizökkentették nyugodt és filozófus életmenetéből, hallatlanul felháborították. A sorok Írójával a Rend bakonybéli apátságában élte át a németek kivonulását és az oroszok átvonulását. A revolverrel orra előtt hadonászó katona olyan felháborodást váltott ki belőle, a kulturemberből, hogy a helyzet minden tragikussága mellett is csak mosolyogni lehetett rajta. Minden porcikája tiltakozott a barbarizmussal szemben. Engedékenysége és naivitása miatt természetesen állandó céltáblája volt kollégiái tréfálkozásának. ö maga viszont, ha szeretett is csipkelődni, azt sohasem tette bántó formában, hanem mindig szellemesen és kedvesen. Soha senkit nem bántott meg szándékosan és nem intrikált sem fölöttesei, sem kollégái ellen. Az igazán bölcs ember okosságával tette magát túl az esetleges megbántásokon és nézett át a nehézségek fölött. Szeretetreméltó egyénisége rokonszenvessé tette mindenütt s a társaságoknak szívesen látott alakja volt. Az új helyzet őt sem kímélte meg a nehézségektől. Katedráját idő előtti nyugal- mazása miatt ott kellett hagynia. Átmeneti anyagi nehézségek is zavarták nyugodt és kiegyensúlyozott életét. Nyugalmi éveiben ugyanott találta meg otthonát, ahonnan elindult: Pannonhalmán, rendtársai körében. Pátriárkái szép kort ért meg, 84 évet. A halál nem érte sem váratlanul, sem előkészületlenül. A nagy küszöböt átlépve bizonyára ugyanolyan gyermekded, csodálkozó szemekkel nézte az új- és másvilágot, ahol minden kérdésére magyarázatot és megoldást talált, mint ezt a földi életet. Reméljük, már megkapta azt, amit ebben a csúnyácska világban nem tudott megkapni: a zavartalan örök boldogságot. Rip. Sümegh Lothar 94
