Szolgálat 5. (1970)

Könyvszemle - R. Voillaume: Emberek között (Rendesi M.)

minden időben olyan sürgető, mint ma; de minden keresztény életben benne van valamiképpen mint fejlődés és lehetőség, a tökéletesedés és szolgálat után a harmadik fok: a hősiesség foka. És ma olyan időt élünk, amikor nem lehet kereszténynek lenni — félek, hogy nem lehet emberhez méltó életet sem élni — bizonyos fokú hősiesség nélkül" (II, 43).

Őszintén gratulálunk mindazoknak, akik — Rónay György ösztönzésére és közreműködésével — igyekeznek az egész magyarság számára hozzáférhetővé tenni katolikus múltunk kultúrkincseit. Most — a szellemi-lelki eligazításban annyira szűkölködő magyar földön — legalább eltűnt nagyjaink hagyatékát aknázzuk ki és próbáljunk fényt meríteni művükből. Sík Sándor egyénisége és katolikus szellemisége — most nem is beszélve költői nagyságáról — példa arra, hogy a keresztény ember, a pap, a tanár, az elöljáró mindig és mindenütt megtalálhatja a helyes magatartást, ha valóban az Űr szeretete és az emberek őszinte szolgálatának vágya mozgatja.

Sz. F.

BARAKLAKÁSBAN, EMBEREK KÖZÖTT . . .

Az egyik ausztriai gyárváros barak-negyedében jártam Szilveszter délutánján. A háború után a menekültek laktak ilyenben ... De ma is laknak benne igen szegény emberek. Deszkaház, kő vagy föld a padlójuk, a szél könnyen átfütyül. Kis benyílóba léptünk. Két ajtó volt rajta, az egyik a lakókonyhába vitt, a másik a kápolnába. Tisztára súrolt padló, egyszerű padok, már nem templomi, hanem olyan támlanélküli lócák, asztal az oltár. A földön szalma van letakarva s rajta egy gyermek-szobor, mely jelképezi a Megváltót — karácsony nyolcadában vagyunk. Nagyon kicsi és egyszerű tabernákulum. örökmécses ... A misére néhány szomszédasszony jön, egyszerű munkásasszonyok és 6-8 kisebb-nagyobb gyerek. Három Kisnővér egyszerű kékfestő ruhájukban, derekukon barna bőröv, lábukon saru, ruhájukon elől piros posztóból kereszt varrva. Fejük kék kendővel bekötve, amolyan menyecskésen. Egyikük az éneket vezeti a szentmise alatt, a másik a gyerekeknek int, hogy mikor álljanak vagy üljenek, a harmadik olvassa az általuk írt könyörgéseket.

Szentmise után „szilveszteri" vacsorára invitálnak. Bár kevés az időnk, nem lehet visszautasítani . . . Nem udvariasságból, hanem mert jó köztük lenni. Az ember érzi, hogy testvérek között van. A vacsora tea, vaj, sajt, és mert ünnep van, még hal is. Utána pár szem sütemény. Vacsorára a konyha sarkában van terítve, hiszen nincs más „fogadójuk". Itt dolgoznak, mosnak, varrnak, főznek — itt fogadják látogatóikat is. S azok szinte mindig jönnek . . .

Három fiatal, francia származású Kisnővér él itt, hogy sugározza életével Jézus szellemét, az Evangélium szellemét. Egyikük cipőgyárban dolgozik, a másik konzervgyárban, a harmadik a háztartást vezeti és a szomszédoknak segít, varr, kertészkedik . . . Napi nyolc órai munka, nyelvtanulás, napi egy óra szentségimádás és közös lelkibeszélgetés: ez tölti ki napjukat. Albumot mutatnak kérésünkre: sok-sok Kisnővér és Kistestvér szerte a világon éli már ezt az életet, fehér és színes, barna, fekete, mindenféle népnél és mindenhol.

Foucauld Károly atya, aki úgy halt meg, hogy egy követője sem volt életében, nem hiába írta: „Jézus azt akarja, hogy kettős családja megalapításán munkálkodjam

. . könyörgéseim, önfeládozásom, életem megszentelése, halálom, s mindenekfelett iránta való szeretetem jegyében ..."

Foucauld atya életét már jói ismerjük René Bazin: A Szahara szíve c. könyvéből. Foucauld követőjének és társaságuk tulajdonképpeni megalapítójának, René Voillaume- nak könyve: „Emberek között", most jelent meg magyarul is a szabadkai egyházmegye jóváhagyásával. Ebben a könyvben elénk tárul az a szellem, amelyet Károly testvér sugárzott, aki először francia katonatiszt, majd afrikai trappista és palesztinai remete volt, míg eljetott a Szaharába, hogy tuaregjeinek misszionáriusa legyen, egészen a vértanúhalálig . . .

87