Szolgálat 5. (1970)

Eszmék és események - Hanauer Á. István püspök születésének centenáriuma

volt. Javadalma helyreállításával egyidőben hozzá is fogott az új papnevelő építéséhez. Fönntartásának fedezetére a Szentszék engedélyével, a püspöki javadalom terhére alapított kanonoki stallumok betöltését szüneteltette. így jött létre sok áldozattal a cella-rendszerű, központi fűtésű hatalmas épülettömb, István püspök legnagyobb alkotása. Az intézetet bölcs pedagógiai szabályokkal látta el. A papnévelés és papképzés magas szintjének fönntartásához alkalmas nevelőket és tanárokat választott ki a papságból. Magasabb kiképzésükre a budapesti, bécsi, római, innsbrucki és egyéb külföldi egyetemekre küldte őket. A papnevelő intézet volt szemefénye. Gondoskodott zavartalan működéséről, arra fordította javadalma bevételeinek nagy részét.

Ezenkívül a székesegyházát nemes vakolattal rendbe hozatta, az első világháborúban eltört Roskoványi-harangot ugyanakkorával pótolta, első szent királyunk, az egyházmegye alapító szent királyának emlékét bronz-szoborral megörökítette, székházát rendbe hozatta, a nagy ebédlőt művészileg kifesttette, megörökítve benne Migazzi bíboros és saját maga alkotásait. Gazdasági alkalmazottainak fizetését, nyugdíját rendezte. Minden tettével igyekezett megvalósítani püspöki jeligéjét: „Non ministrari séd ministrare.“ Egyházmegyéjének csakugyan szolgája volt. XI. Pius pápa ezért is méltányolta érdemeit pápai trónállói kitüntetéssel.

Egyházmegyéjének gondozása szívének állandó problémája volt. Látta a hibákat, de látta a buzgók törekvéseit, eredményeit is és figyelembe vette azokat. Mindenütt érvényt szerzett az Egyházi Törvénykönyv előírásainak. Visszaállította a világháború idején elhanyagolt kerületi gyűléseket és gyakorlati irányelvekkel látta el azokat. Szerfölött fontosnak tartotta az Isten igéjének komoly hirdetését, a népmissziókat és a papi önképzést, mert a Lippay György érsekprímás által 1651-ben feljegyzett régi közmondás: „A jó pap holtig tanul" — örök igazságot őrizett meg számunkra.

Nagy hatással volt az egyházmegye hitéletének és a papi fegyelemnek az előmozdítására a két Egyházmegyei Zsinat, amely az egész egyházi életre kiterjedő határozataival mindmáig mintául szolgált más magyar egyházmegyéknek is. Előírta a státus animarum vezetését, hogy a lelki- pásztor ellenőrizze hívei vallási és családi életét. Évvégi beszámolói, nagy- böjti szózatai felmérték az elért eredményeket és feltárták a még megoldásra váró kérdéseket.

Nem volt a szó megszokott értelmében hitszónok, de beszédeinek, körleveleinek, szózatainak, nagyböjti pásztorleveleinek gondos kidolgozása, belső tartalma, időszerűsége, gyakorlatiassága, eredetisége sok ünnepelt szónok színvonala fölé emelte. Buzdított, elismert és rendelkezett, összegyűjtött írásai az egyházmegye, sőt az ország vallási és művelődési történetének hűséges tükre és történeti forrása. Egyébként szelídlelkű, kissé tartózkodó, zárkózott, de szeretetreméltó és vonzó egyéniség volt. Minden jóakaratot, okos kezdeményezést elismert. Megértő volt lelki válságban vergődő papjai iránt. Magához hívatta és meghallgatta őket. őszinte javulás esetében örökre

82