Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Béky Gellért: Metanoeite
A pap esetében még azt is hozzáfűzhetjük: a szent pap is, a hitvány pap is csak Isten papja. Neki tartozik felelősséggel. Ezért nincs se erény, se bűn Istenen, az istenfiúsági kapcsolaton kívül. 6. Nem elég azonban a bűnnel tusakodni, a bűnt kerülni. A keresztény s főleg a pap, végtelenül többre van hivatva. A világban és önmagunkban kell megküzdenünk a gonosz hatalmaival és annak minden megnyilvánulásával. Először is úgy, hogy állandó forradalmat hirdetünk a bűn ellen és pozitive építjük a jót (Róm 12,9). Másodszor azzal, hogy szívből, őszintén gyakoroljuk a megbocsátás isteni parancsát. Tudni megbocsátani a ránk bízottaknak, mintha maga Isten bocsátana meg nekik. Megbocsátani az ellenünk vétkezőknek: a rágalmazóknak, besúgóknak, az ellenünk dolgozóknak, az üldözőknek. Harcolunk a bűn ellen akkor is, mikor penitenciát tartunk a magunk és a világ bűneiért. Krisztus nevében, Krisztus titokzatos tagjaiként . . . A pap egész tevékenysége, hivatása, minden szenvedése, egész erőfeszítése arra kell irányuljon, hogy a világban és az emberi szívekben diadalmaskodó sötétséget fényességgé; a békétlenséget békévé; a gyűlöletet szeretetté; az igazságtalanságot igazságossággá; a hazugságot igazsággá, egyszóval a rosszat jóvá változtassa át. 7. Isten Krisztus által, Krisztus pedig az ö titokzatos testének tagjai által alkot nap mint nap új világot a szívekben. Általunk, bennünk akarja újra és újra teremteni a világot, hogy szüntelenül megválthassa a „világot". Amint a világegyetem egyre jobban kibontakozik a káosz, az ellentmondás, vak célszerűtlenség, stagnálás, a megsemmisülés lehetőségeinek szorító karjaiból és halad az evolúció fényes útján a végső beteljesedés, az igazi megvalósulás felé: úgy a szellem, a szív világa is egyre jobban ki kell bontakozzék a sötétség, a rossz, a bűn hatalmainak káros, rontó, a beteljesülést fenyegető, akadályozó, veszélyeztető béklyóiból, hogy üdvözölhessen a fény, a béke és a harmónia Istenében. így lesz a pap az új világ harcosa; a fényesség, a béke, az igazságosság, az üdvösség isteni tervének kivitelező munkása. S mint ilyen nemcsak hogy nem fölösleges a modern társadalomban, hanem egyenesen nélkülözhetetlen! Csak vegye komolyan hivatását és legyen tudatában küldetésének. Mi nem azért vagyunk Krisztus munkatársai, mintha már tökéletesek volnánk és nem szorulnánk üdvösségre magunk is. Nem. Hanem azért, mivel a Krisztus ereje dolgozik bennünk: a mindeneket igazzá tevő, megváltó, kibékítő, kiengesztelő, újjáteremtő Krisztus kegyelme. És talán akkor leszünk igazán „igazak", szentek, jó papok, amikor mások megigazulásáért, megszentelődésért, üdvösségéért áldozzuk fel erőnket, időnket, sőt egész életünket . . . A3
