Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Béky Gellért: Metanoeite
A különbség azért mégis óriási közöttük: a forradalmár szerint csak az ellenzék, a reakciósok, a kapitalisták a teljesen romlottak, javíthatatlanok. Ök a „kilátástalan eset“. Ezeket el kell pusztítani, likvidálni kell őket, hogy új világ születhessen. A humanisták megállnak félúton és egyezkednek. Ök azok, akik finomabbnál-finomabb foltokkal próbálják megjavítani a társadalom rongyait. Ez ostobaság, sőt árulás. Hiszen csupán a kilátástalan állapotot állandósítja. Forradalom, vér, áldozat, halál nélkül nincs üdvösség. A Szentírás teljesen egyetért ezzel az okoskodással. Azzal a különbséggel, hogy nem tesz különbséget kapitalista és proletár között. Mindnyájan egyformán vétkeztek és egyformán az Istentől való üdvösségre vannak utalva (Róm 3,23). Közösen kell meakulpáznunk és kiesdekelni az Istentől való megigazulást. Ez pedig a méta női a révén történik. A méta női a nem afféle jámbor bűnbánat, holmi ruhafoltozás: öreg, rossz tömlők töltögetése, hanem a régi ember teljes kiforgatása, keresztrefeszítése (Róm 6,6), hogy az új ember feltámadhasson. Ez nem megy keserves harc, szüntelen forradalom, egyszóval halál nélkül. Ám ezt a forradalmat mindenekelőtt önnön szívünkben kell megvívnunk. Meg kell halnunk önnön magunknak, a bűnnek, s nem másokat sanyargatni, megölni. Krisztus is tudatában volt annak, hogy halál nélkül nincs üdvösség. Csakhogy ő nem másokat áldozott fel az üdvösség oltárán, hanem önmagát. Ez pedig óriási különbség . . . Krisztus keresztje látszólag sikertelenség, a végső tragédia beteljesedése volt. De csak látszólag. A kereszt nem Krisztus tehetetlenségét, sikertelenségét igazolja, hanem inkább az emberiség csődjének a bizonysága. Meg annak beszédes bizonyítéka, hogy itt már közönséges, konvencionális módszerek mit sem segítettek volna. Ha a vetőmag földbe nem hull, ha nem pusztul el, bizony hiába várjuk az áldott kenyeret . . . 4. A bökkenő azonban ott van, hogy a legtöbb embernek sejtelme sincs arról, hogy ilyen állapotban született. Meg van elégedve, ki van békülve a maga helyzetével. Vagy ha nem, hát beletörődik valahogy. „Nem tudják, mit cselekszenek." Krisztusnak ez a szava talán Isten legszomorúbb, legfájdalmasabb vádja az emberiség ellen. Nem tudják, pedig tudniok kellene. Éppen nekik kellene tudatában lenniök ennek a megbocsáthatatlan cselekedetnek. Nem tudják, következésképpen nem is érzik, hogy bűnösök. Ha pedig nem vétkesek, akkor nincs szükség megváltásra. Vagy csak egyszerűen közömbösök. Kihalt belőlük a szellemi-lelki nagy- ravágyás utolsó szikrája is. Nem tudják . . . Épp ez a különös: azok nem tudják, akik pedig tudnak atombombát, holdrakétát gyártani. Tudnak tudományt, művészetet, technikát és ezer meg ezer szükséges és hasznos dolgot kigondolni, megvalósítani. Itt már csak a halál, az áldozat képes kinyitni a szemeket. Nem a bűnös ember halála. Nem. Egyedül az igaz, a szent, az istenember halála . . . 39
