Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .

lesz a miénk, ha és amennyiben létrehozza, előmozdítja és kifejleszti a saját áldozatos önátadásunkat. — Ebben a perspektívában válik világossá az eucharisztikus áldozat jelentősége keresztény életünk számára.

Az emberi tökéletesség egyetlen konkrét lehetősége Krisztus életében valósult meg példamutató módon. Krisztus az Isten Fia, azáltal, hogy vállalta az emberi sorsot, képessé tett minket arra, hogy vele együtt éljünk, vele együtt meghaljunk és vele együtt feltámadjunk. Ez a megváltás misztériuma.

Kérdezzük-e még ezután, hogy tudta volna-e az Isten másképpen megváltani az embert? — Erre a kérdésre tulajdonképpen nem tudunk választ adni. De talán szabad megkockáztatni a következő gondolatot: Szerencse, hogy nem másképpen váltotta meg az Isten az embert, szerencse, hogy így váltotta meg. Az emberi elképzelések a megváltásról nem érnek fel azzal, amit az Isten tényleg tett. Ha minden további nélkül eltörölte volna a szenvedést és a halált, az valójában kevesebb lett volna, mint az, amit Krisztusban értünk véghezvitt.

Franz Zeilinger

„HA PEDIG KRISZTUS NEM TÁMADT FEL . . (1 Kor 15,14)*

A bibliai föltámadás-hír korszerű megértésének kérdése ma sürgetőbb, mint valaha. Lehetünk mi, az egzakt tudományok és technika jegyében álló kornak emberei, oly „gyermekesen naivak“, hogy hiszünk Krisztusnak, illetőleg a testnek feltámadásában? Annyi bizonyos, nem hiányoztak oly irányú kísérletek, hogy a feltámadásról szóló Igét a mának megfelelően „átfordítsák“. Eféle törekvések közül mint legismertebbeket Rudolf Bultmann' és Willi Marxsen? téziseit kell megjelölnünk, anélkül azonban, hogy azért más hasonló kísérleteket lebecsülnénk. De hogy mily nehéz az ilyen vállalkozás, azt semmi sem mutatja jobban, mint az a vihar, amelyet épp az előbb említett két kísérlet kiváltott. Ha e kettőt a legrövidebb — s ezzel szükségképpen megcsonkított, — formulába akarjuk szorítani, akkor nagy vonásokban körülbelül ezt a képet kapjuk:

R. Bultmann egyáltalán nem tagadja Krisztus megtörtént feltámadását. Csak azt vitatja, vajon Krisztus feltámadását úgy kell-e értenünk, mint „egy halott átmeneti visszatérését az evilági életbe“.3 Mert Krisz* Wort und Wahrheit 24 (1969) 312-323.

22