Szolgálat 4. (1969)
Egyház szava - Összefoglaló jelentés az európai püspökök 2. szimpozionjáról
nodust, ezenkívül kiszélesíti és állandósítja a szinodusi titkárságot, amelyben valamilyen módon a világon szétszórt püspökök is képviselve lesznek, és lehetőség nyílik arra is, hogy a szinoduson tárgyalandó témákat javasolhassák e képviselőiken keresztül. Ezzel a Pápa ismét egy fontos lépést tett a kollégialitás gyakorlásának kiszélesítésében. Záróbeszédében azt is hangsúlyozta, hogy a szinodusi atyák többi kívánságát is figyelembe akarja venni. Anélkül hogy a primátus Krisztus által akart karizmájáról lemondana (ezt nem is tehetné), a közös felelősséget meg akarja osztani a világ püspökeivel, kész elismerni a helyi egyházak sajátosságait, figyelembe venni a szubszidiaritás elvét és helyet engedni a jogos pluralizmusnak. Mindezt természetesen a hit és az egyházfegyelem egységének megőrzésével. Mivel a Pápa záróbeszédében külön szólt a papokhoz és a szerzetesekhez, a tervezett két zárónyilatkozat közül a papoknak szánt üzenetet nem hozta nyilvánosságra a szinodus. A másik, a szinodus munkáiról szóló rövid zárónyilatkozat az Osservatore Romano október 29-i számában jelent meg. Ebben a többi között ezeket olvassuk: „Követve a II. Vatikánum tanítását, ez a szinodusi ülés mindig az Egyház egyetemes küldetését tartotta szem előtt: terjeszteni és megerősíteni a hitet, segíteni a lelki élet növekedését és szolgálni az emberi társadalmat. E küldetés megvalósításához egyre inkább össze kell fogni minden hivő erőfeszítését, mindenkinek saját hivatása szerint ki kell vennie részét az Egyház küldetéséből. Mivel Krisztus az Egyház gondozását és kormányzását az Apostolokra és követőire bízta, akik Péterrel együtt és az ő fősége alatt gyakorolják ezt a megbízatást, meg kell őrizni és növelni kell azokat az energiákat, amelyeknek forrása és princípiuma egyrészt a Pápa primátusában, másrészt a püspökök kollégialitásában keresendő. Viharoktól tépázott korunkban semmi sem olyan fontos az Egyházban és a világban, mint az egységről és a békéről való tanúságtétel. Az Egyház egysége, amelyet annyira óhajt a keresztény nép, igen nagy mértékben a Szentszék és a püspökkari konferenciák közti, valamint a püspökök egymásközti együttműködésétől függ. A szinodus éppen ezt akarta hatható- sabbá tenni . . . “ ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS AZ EURÓPAI PÜSPÖKÖK MÁSODIK SZIMPOZIONJARÓL Julius 10.-én ért véget az európai püspökök második szimpoziónja. A svájci Chur szemináriumban 19 ország képviseletében 115 főpásztor négy napon át tárgyalt a papság mai problémáiról. A beszámolók és megbeszélések központi témája a következő volt: „A pap a megújúló Egyházban“. Magyarországról két főpásztor, Ijjas József kalocsai érsek és Brezanóczy Pál egri érsek vett részt a szimpozionon. Hétfőn este az ünnepélyes megnyitó alkalmával 85
