Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége

csak ratifikálta a közösség életében a férfi és nő földi szerelmét39. A jegyesek a közösség előtt házastársakká váltak: kis családi közösségüket elfogadta a szélesebb értelemben vett társadalom, amelynek jóléte éppen úgy függ ennek az új családi életnek sikerétől, mint a család fennmaradása az őt környező társadalom jólététől. Az újonnan kialakult család a társadalomtól függ, de ugyanakkor ezt a társadalma« is megvalósítja. De menjünk még egy lépéssel tovább: az így megkezdett .történelem' talán kifejeződik, de nem teljesül be egyetlen fizikai aktusban a házastársak között. Az új közösség családi élete a házastársak fizikai ÉS pszichológiai egységének sikerétől függ. Ezt az egységet kell kialakítania a férfi és a nő között megfogamzott földi szerelemnek. A kettőnek olyan egységgé kell nőnie, amely valóban elválaszthatatlan lesz a család történelmének folyamán. Nézzünk szembe azzal, hogy ez a .kaland', amibe a házasok és az egész társadalom is involválva van, nem szükségszerűen vezet teljes sikerre. Lehet, hogy az esküvőn kimondot IGEN nem volt soha a házasságot alkotó földi szerelemnek igazi kifejezése, és így — a jogi kötöttség ellenére —, nem alakult ki soha konkrét házasság az új .családban'. Lehet azonban az is, hogy a házasélet képtelen megvalósítani azt az IGENt, amely megkezdte a család történelmét. A sikertelen házasság pedig betöltetlen házasság, ami bizonyos körülmények között a házastársak, a gyermekek és a szélesebb értelemben vett közösség javát sem tudja többé szolgálni. Ennek a társadalomnak kell döntenie arról, hogy ilyen esetekben az érvényes, a már megkezdett házasságot be nem töltöttnek nyilvánítsa40. Amíg az ember él és fejlődik, mindig képes arra, hogy egy ilyen alapvető és személyes odaadást (fundamentális opciót), konkréten megváltoztasson. Az egyén életében ez kétségtelenül törést jelent. De a megtört emberi opció még nem zárja ki az új választás lehetőségét, amit bizonyos esetekben a társadalom maga is ratifikálhat. Ez alól a konklúzió alól pedig nem lehet kivenni a látható Egyházat, amely részt vett a család kialakításában, és ennek életétől ő maga is fügött41.

39) Ezért érthető, hogy egyes moralisták a jegyesek esetleges nemi érintkezését a nyilvános házasság előtt más kategóriába sorolják, mint egy alkalmi találkozást, ahol még nem fogamzott meg a házasságot alkotó földi szerelem.

40) A középkorban kialakult szokás szerint a fizikailag még nem konszummált házasságot az egyház felbonthatta. Vajon nem túl szűk-e ez a megfogalmazás, és nem lehetne-e jogilag is ennek értelmét, — talán a modern pszihologia segítségével — kitágítani?

41) A nyugati egyház kitartott a középkori elv mellett, hogy a beleegyezés, a konszenzus alkotja a házasságot, és így a házasulandók szolgáltatják ki egymásnak a szerelem szentségét. Csak a trienti zsinat után jött be az a szokás, hogy a konszenzus IGEN-jét a templomban a pap előtt kellett kimondani. Ebben a szokásban fejeződik ki — szerintem —, hogy bizonyos értelemben maga az egyház is résztvesz a házasságkötés szertartásában és az egész házaséletben. Nem szükségszerű azonban, hogy az egyház minden körülmények között ragaszkodjék jelenlétének ehhez a formájához.

50