Szolgálat 4. (1969)

Halottaink - Szendy László c. apát

a St. Martinsbote c. egyházmegyei lapot és szerkesztője haláláig. Magyar kapcsola­tait sem felejtette el. Dr. László István püspököt, a magyarok apostoli vizitátorát többször helyettesítette a magyarok máriacelli zarándoklatán. M. DR. SZENDY LÁSZLÓ c. pornói apát, ny. szombathelyi székesegyházi esperes-plébános (1896 — 1969) Szeptember 10-én délelőtt Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök és 150 kar- inges pap jelenlétében mutatta be érte az engesztelő szentmiseáldozatot a Szent Kvirin templomban Dr. Winkler József segédpüspök és végezte a gyászszertartást. Szentbeszédében szeretettel emlékezett vissza a megboldogult első lelkipásztori állomáshelyén, Winkler püspök szülőfalujában: Nagyszentmihályon (Burgenland) vég­zett papi munkájára és utalt szívbajára célzó, többször is hangoztatott szavaira: „meglátjátok, én hirtelen, de nem készületlenül halok meg.“ Halála napján, szept. 7.-én reggel még a székesegyházban misézett, prédikált, délután 2 óra előtt a püspökvár második emeleti szobája előtt esett össze. Megyés­püspöke részesítette a szentkenet szentségében és fogta le a szemét. A Szent Kvirin templom kriptájába temették és sírjánál a salköveskuti plébános búcsúzott tőle: A szeretet kettős kötelékének melegével és a minket ért veszteség kettős fájdal­mával küldöm most papi testvérszívünk dobogását Utánad: tanítványaid és munka­társaid nevében. Amire másfél évtizeden át a Szombathelyi Hittudományi Főiskola katedráján taní­tottál: az tudomány volt, nem divatok szerint változó, de mindig korszerű. A Sacra Scriptura, a Szentírás világában mindig otthon voltál, s ezért tudtad szépségeit, mélységeit és magasságait tanítványaiddal is megszerettetni. Új Szentírás fordításod földi elismerését nem érhetted meg, de az égi lmprimatur-t már megkaptad rá. Mint prefektus az innsbrucki pedagógia művészetét és ózondús magaslati levegőjét hoztad kispapjaidnak. Mint esperes-plébános, Szombathely szegényeinek gondozását, a kato­likus egyesületek felvirágoztatását, vitalitását és a mindennapi gyóntatást különösen szeretted. Fontos egyházi állásaidban alattvalóid nem voltak, csak munkatársaid. Szeretett Laci Bátyánk! Ezüstmiséd és aranymiséd között háromszor is megjártad papi életed keresztút- ját. Végrendeleted megbocsátást sugárzó szavai bizonyítják, hogy nem maradt tüske a szívedben embertársaid iránt. Újmisés szentképedre 1918-ban, papi életed mottójául Pál apostol szavait írtad: „Nekem Krisztus az életem." ötvenegy éves papi életedben az alter Christus kialakí­tásán munkálkodott lelked. Tavaly nyári, aranymisés szentképeden pedig az emmauszi tanítványok kérő szavai állanak: „Maradj velünk Uram, mert esteledik!" ... 14 hóna­pon át azóta egyre esteledett és most: a szeptemberi kék magyar égbolt fecskéit délre küldő Kisboldogasszony vigíliájának délutánján fölvirradt Neked az örök Nappal. Érezted és mondogattad is, hogy nem készületlenül indulsz. 1918 június 13-án a szombathelyi domonkos nővérek zárdatemplomában újmiséden először mondtad: „Isten oltárához járulok", — és én, mint kis ministránsod, boldo­gan visszhangoztam: „Istenhez, aki örömöm és boldogságom." — Ma fordítva van: mi járultunk Isten oltárához Érted könyörögve itt lent, és fájdalmunk felhőin át a Te szavadat halljuk szívünkkel onnan felülről: „Istenhez, aki örömöm és boldogságom." + Szendy apát nemcsak termetében volt szent Márton egyházmegyéjének legmaga­sabb papja, szellemének sokoldalúságával is kiemelkedett. Mikes püspök ezért küldte Innsbruckba a teológiára. Grösz József 1937-ben állította a székesegyház főplébániájá­nak élére, Kovács püspök pedig 1944-ben neveztette ki pornói apátnak. A szeminá­riumban másfél évtizeden át volt prefektus és biblikus tanár. 108

Next

/
Thumbnails
Contents