Szolgálat 3. (1969)

A keresztények reménysége - A remény jövője

nem azért, hogy a szomjas ajkat felüdítse. Nem, nem önmagáért ragyog a gyöngy, hanem a benne gyönyörködő szem kedvéért. Mennyire nem tetszik nekem az a tan, amely egyetlen dologgá akar engem összeolvasztani Veled!“ Isten szeretetet teremt és ő maga a szeretet. A szeretet pedig mindig ezt jelenti: Te. Átistenítésünk titka abban áll, hogy Istent így szólíthatjuk meg: „TE“! Az emberi szeretet vagy barátság példa arra, mi is történik a mennyországban Isten és közöttünk a szere te tben. Az emberi szeretet is közösséget, együttlétet teremt; az egymást szeretők kölcsönös ajándékként egymást kapják cserébe. És ennek ellenére, sőt éppen ezért, sokkal inkább „személlyé“ válnak, a szeretetben való igenlésük független központjaivá. így Krisztus léte is az iránta érzett szeretetben saját énünkké lesz, bár ezáltal nem veszítjük el saját énünket. ő azonban Isten. Ebből következik valami, amit alig merünk kimondani: szerető odaadásomban Krisztusnak adom magam és egyszersmind visszanyerem életemet az ö életével gazdagítva: Krisztussá leszek. Az Atya fia, mert Krisztus az ő Fia. Isten iránti szeretetem ugyanaz, mint az övé, amellyel Atyját szereti: a Szentlélek. így — földi életemben titokzatosan, de a mennyországban teljes nyíltsággal — „belevettetem“ az isteni Szentháromságba. Krisztus iránti szeretetem mögött, véges énem középpontjában, Isten mélysége tárul fel.

Feledjük el egy pillanatra az ilyen szavakat, mint „halhatatlanság“, „feltámadás“, „a világnak újjálevése“, sőt ezt a szót is „mennyország“, és kíséreljük meg közelebbhozni érzésvilágunkhoz Istennel való együtt- létíinket, amelyet csak dadogva merünk kimondani, és beleérezni abba a titokteljes valamibe, amit Krisztus utolsóvacsorai imájában így fejezett ki: „A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.“

Az ember tehát Isten iránti szeretetének segítségével át tudja magát menteni az örökkévalóságba. Ez alapvető és döntő reményünk. Hogy hivatásunkhoz — ti. hogy Istent szeressük —, hűek maradjunk, már most meg kell kísérelnünk úgy élni, mintha máris a mennyországban volnánk: Krisztus barátjaiként. Krisztus fáradhatatlanul beszélt erről. Szeretetnek lenni: ez a mi sorsunk és küldetésünk. Krisztus különféle neveken és elnevezésekkel ígért életet az őt szeretetőknek: mennyország, az élők országa, tökéletes vigasz, kívánságaink beteljesülése, együttlét Istennel. A hozzá vezető utat is megmutatta: lemondás önmagunkról, szelídség, emberi irgalom, tisztaság, békeszerzés, éhség és szomjúság az igazság — vagyis a jóság világa — után. Mindezek a szeretetnek lényeges tulajdonságai, amelyekkel az ember önmagát nyeri el, amennyiben elajándékozza magát. Krisztus semmi mást nem tanított.

Ha és amennyiben keresztények vagyunk, minden okunk megvan

59