Szolgálat 3. (1969)

Jövőbenézés - Mikor van a feltámadás?

lan“ lénnyé válik. S ez már elvezet bennünket a feltámadott ember harmadik lényegi tulajdonságához:

Nem érzi magát korlátok közé szorítva. Minden szellemi „érzékiévé válik és minden „érzéki“ szellemivé. A látás közvetlen tudássá, a tapintás megismeréssé, a hallás megértéssé. Lehullanak a tér határai is: az ember közvetlenül ott jelenik meg, ahová őt szeretete, vágya és boldogságérzete vonzza. A feltámadás állapotában tehát életünk teljesen „szellemivé“ válik; ez a szellemiség azonban magábafoglalja egyben mindazt a mámorítót és boldogítót is, ami érzékeink evilágiságát jellemzi. Valljuk meg őszintén: ki akarná — szíve mélyén — mellőzni azt, amit egy virágzó rét látása, egy szerető kar ölelése, egy édes hang hallása jelent? A feltámadás üzenete a legemberibb mindabból, amit a kereszténység valaha is mondott az emberiségnek.

Az ember annak a mindenségnek beteljesülése, összefoglalása, amely őt évmilliárdos fejlődés erőfeszítésével létrehozta. A teljesen Istenből élő ember a világmindenség középpontjává lesz, az Abszolút lakóhelyévé, a szentség edényévé. Erre az állapotra teremtődött a világ. Az „igazi ember“ csak a feltámadással jön létre. Ez a világteremtés központi eseménye. A világ már meg van váltva. Mi emberek azonban — és ez szabadságunk előjoga — lényünket csak önként menthetjük át ebbe a végső beteljesülésbe. Csak a mi saját és szabad elhatározásunk tehet bennünket „örökkévalók“-ká. Ha Krisztus mellett döntünk, ha Krisztussal szerető létegységet alkotunk, akkor érjük el lényünk egységét, Istenbe való folytonos „belenövésünk“ dicsőségét. így, és csakis így válunk igazában „ember“-ré. A vég a tulajdonképpeni kezdet.

25