Szolgálat 3. (1969)
Jövőbenézés - Mikor van a feltámadás?
MIKOR VAN A FELTÁMADÁS? Milyen sors vár a világra? Kezdjük mindjárt a lényeggel: Krisztus feltámadásával. Krisztus feltámadt. Hitünk szerint áttörte az emberi lét minden korlátját. Benne kinyilvánult, mi az ember a maga valóságában. így — ha valóban keresztény módon akarunk beszélni a jövőről — elmélkedésünket a Feltámadottal kell kezdenünk. Benne ismerjük meg, milyen létformában teljesül be majd az emberi valóság. A feltámadásnál mindenekelőtt két dimenziót kell egymástól megkülönböztetnünk, ez a két dimenzó azonban nem más, mint egy és ugyanazon valóság két oldala. Az egyik dimenzió a „pokolraszállás“. A Megváltó halála előtt a mennyország még nem létezett. A Zsidókhoz írt levél ezt így fejezi ki: „A szentek szentjébe vezető út el volt zárva“. Krisztus halála „lerobbantotta“ a világot körülvevő falat. A világ ismét „Isten helyé“-vé lett, „milieu divin“-né. Krisztus valósága teljesen „elárasztotta“ a világot. Mindenekelőtt azok számára derült fel fény, akiknek eddig a „világ tömlöcé“-ben kellett élniök. Amint már említettük: a halállal az ember kilép az idő és a tér korlátáiból, vonatkozásba lép az egész világmindenséggel, teljesen „kozmikussá“ válik. Az ember belemerül a világnak abba a lényegi középpontjába, ahonnan az egész természet előtört: „a világmindenség szívé“-be. A világnak ebbe a lényegi szférájába jutottak azok, akik a kereszténység előtti időkben haltak meg. Minden emberrel, aki a halálban elmerült ebben a „világalap“-ban, egyre nőtt a világ vágyakozása, mígcsak a megváltás utáni egyetlen kiáltássá nem lett, mígcsak — a Római levél szerint — „az egész természet együtt sóhajtozott és vajúdott“. Amikor aztán Krisztus a maga halálával alámerült ebbe az alvilágba, a Krisztus előtt élő emberek egyetlen szempillantás alatt megismerhették őt. Minden fénnyé lett: a megismerés és felszabadulás fényévé. Az emberek milliárdjainak egyetlen szempillantás alatt meg kellett tenniök életüknek ezt a végső, döntő lépését. Ezzel elkezdődött a világ „hazatérése“ Istenbe. Nem csoda, ha rengett a föld. Hogy minden ember részesülhessen a megváltásban, Krisztusnak magának „kellett“ meghalnia, neki kellett alámerülnie az alvilágba, hogy minden lény számára, amely halálával ide került, jelen lehessen. Ebben a pillanatban érte el célját az évmilliárdos fejlődés. A világ ettől kezdve már nem ugyanaz, ami volt. Ettől kezdve mindabban, ami „mély“, ami „lényeges" és „titokzatos“, Krisztus maga van jelen. Ettől kezdve minden halál, minden földbetemetkezés, „Krisztusba való temetkezés“. A világ szentté lett. Ez az annyiszor félreértett hittétel — „szállá alá 22
