Szolgálat 2. (1969)
Könyvszemle - Ijjas Antal: Szentek élete (Szabó Ferenc)
máshonnét vett szövegrészek csodálatos mélységgel fejezik ki legszemélyesebb élményeit és egyúttal újjáéled bennük a népének adott prófétai géniusz“. (I, 69) Hasonlóképpen bírálhatnánk az első kötet első harmadának több lapját. A vértanúk korának szentjeit szerencsésen legendátlanította Ijjas. A középkortól kezdve egyre megbízhatóbb forrásokra támaszkodhat a korrajz. A szerző kiváló történetíró: néhány vonással felidézi a kor levegőjét, a legfontosabb egyháztörténeti eseményeket; szinte kortársainknak érezzük az egyházatyákat, szerzeteseket, rendalapítókat, szent asszonyokat. Természetesen, a szerző nagyobb gonddal és beleéléssel ír kedvelt szentjeiről. Most még két szúrópróba az újabbkori szentekről szóló résznél. Loyolai Szent Ignác alakját az újabb irodalom alapján másképp ismerjük, mint ahogyan Ijjas (főleg a voluntarista aszkétikájáról híres P. Lindworskyra hivatkozva) bemutatja. Igaz, a jezsuita rend alapítója az akarat hőse volt, de ugyanakkor misztikus is. Ijjas nem említi Ignác Naplóját (elsősorban ez tanúskodik misztikus élményeiről), csupán a tollbamondott Visszaemlékezésekre („A zarándok elbeszélése“) hivatkozik. Nem csoda, ha a jezsuita lelkiségről is egyoldalú képet fest. (Bár maguk a jezsuiták is néha így értelmezték Mesterüket. — Egy másik jellegzetes példa: Lisieux-i Szent Teréz. Kis Teréz alakját másképpen látjuk azóta, hogy a megcsonkított és retusált „Egy lélek története“ helyett ismerjük eredeti életrajzi írásait. Ma a kéziratos füzetek facsimiléit is kezünkbe vehetjük, sőt a Terézről készült fényképeket is. Ijjas lényegében a hagyományos „Kis Út“ Terézkéjét mutatja be, az önéletrajzi naplókat (Manuscrits autobiographiques) nem tanulmányozza. Azt megemlíti, hogy a könyvet „csupa szeretetből, testvéri retusoknak vetették alá“. De azt nem hangsúlyozza, hogy az elhagyások és retusálások letompították Teréz egyéniségének néhány lényeges vonását. Pl. csak az eredeti kéziratokból tudtuk meg, hogy Teréz élete végén több mint egy évig szörnyű lelki sötétségben élt, a hitetlenség kísértéseivel küzdött és — ahogy maga mondta — a bűnösök asztalánál ült“. Mennyire közel érzi magát ehhez a Terézhez a hit és a hitetlenség között vergődő modern ember! Természetesen, a „kis út“ evangéliumi lelkisége is Teréz lelki fizionómiájához tartozik. E néhány bíráló megjegyzés nem akarja kétségbevonni Ijjas Antal szép munkájának értékeit. Ma az általános kontesztálás korában valahogyan a szentek tisztelete is kérdésessé lett. Pedig a szent Egyház egyik lényeges ismertető jegyéről tanúskodnak az Isten- és az emberszeretet hősei. A szentek népszerűtlenségének egyik oka talán az, hogy egy letűnt kor mentalitásán keresztül, a legendák dicsfényétől övezve mutatták be alakjukat. Ijjas könyve emberközelbe hozta őket és szerencsésen aktualizálta örök üzenetüket. Szabó Ferenc 94
