Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Huba Mária: Keresztelő szent János fellépése

den rendben van, ha nem loptunk, nem csaltunk, nem raboltunk, nem gyilkol tunk. Keresztelő Szent János nem elégszik meg ennyivel, ő azt kívánja, hogy „jó gyümölcsöt teremjünk“. Mind saját lelki életünkben, mind mások nevelésében jó gyümölcsökre, jócselekedetekre, Istennek tetsző viselkedésre kell törekednünk. Nem elég csak a bűnt kerülni, senkinek sem ártani. Nemcsak azt kérdezzük magunktól: mi rosszat tettem, hanem azt is: mi jót tehettem volna, amit elmulasztottam?!

„A nép megkérdezte: ,Mit tegyünk tehát?1 Mire ő így felelt: .Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van. tegyen hasonlóképen.1" (Lk 3,10-11) Talán mi is megkérdezzük: ha nem elég a bűnt kerülni, mit tegyünk? Keresztelő Szent János felelete nekünk is szól: osszuk meg, amink van, azokkal, akiknek nincsen. A ruhát, az ennivalót, a tudást, a tehetséget, minden testi-lelki javunkat, mindent, amit Istentől kaptunk. Nem fukarkodni sem pénzzel, sem idővel, sem fáradsággal, sem áldozattal, ha embertestvérünknek szüksége van a segítségünkre. Nem várni, amig kérik: észrevenni, mire van valakinek szüksége és örülni, ha segíthetünk. Segíteni ismerősnek és ismeretlennek, közelieknek és távoliaknak, a szomszédnak és a fejlődő országok népeinek. Hogy hogyan? Ennek igen sok foka van: kezdve azon, hogy jövedelmünknek egy bizonyos százalékát adjuk oda, egészen addig, hogy teljes életünket, minden képességünket, tevékenységünket és imánkat embertestvéreink szolgálatába állítjuk.

„Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. .Mester, mit tegyünk?1 — kérdezték. ,Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos1, válaszolta. Katonák is fordultak hozzá: ,Hát mi mit tegyünk?1 .Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal.1 “ (Lk 3,12-14) A meglepő az, hogy egyáltalán jöttek, a vámosok és a katonák, akikről mindent inkább lehetett mondani, mint azt, hogy hajlamosak voltak a vallásosságra ... Milyen átütő erejű lehetett Keresztelő Szent János prédikációja, hogy ezek is eljöttek hozzá! — A foglalkozás ráüti bélyegét az emberre, — de másrészt nincs az a foglalkozás, amelyben ne lehetne Istennek tetsző módon élni. Mutatja ezt a Keresztelő Szent Jánoshoz forduló vámosok és katonák példája, és az ő tanácsa. Nem mondja nekik, hogy hagyják ott foglalkozásukat, hanem, hogy a vámpadot és a fegyvert ne tekintsék ürügynek a „könnyű“ életre. — A körülmények megnehezíthetik az Isten szolgálatát, de sohasem teszik lehetetlenné. Sőt, a kegyelem diadala az, ha valaki nehéz körülmények között is hűséges az Istenhez. — Mit kiván tőlem az állásom, az állapotbeli kötelességem, hogyan szolgálhatom én, az én körülményeim között, az én adottságaimmal az Istent?

„A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás. (János) azonban kijelentette: ,Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy sarúszíját megoldjam, ö Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.' “ (Lk 3,

74