Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Őry Miklós: Pázmány az ige szolgálatában
Ha prédikációit közelebbről megnézzük, nyugodtan állíthatjuk, Pázmány utolsó könyve egyben kitűnő lelkigyakorlatos kommentár. Amikor — harminc évi prédikálás után — a nyomtatásról kezdett gondolkozni, „azt kellett ékes- getnie és kibocsátania, ami vagy készen vagy üszögében volt“.54 Szerintem készen lévő beszédei elsősorban lelkigyakorlatos előadásai lehettek. A következő kimutatásban csak az I. hétre rendelt elmélkedéseknek megfelelő prédikációkat jelzem. Ugyanígy összeállítottam a teljes lelkigyakorlatra szóló kommentárt. Nemcsak Jézus életének teológiáját lehet szentbeszédeiből kihámozni (ez még a legtermészetesebb, hiszen prédikációit az egyházi év perikópáihoz fűzte), de megtaláljuk benne a lelkigyakorlat sarkalatos elmélkedéseit is: a Krisztus király, a két zászló, az alázatosság három foka elmélkedéseit, a szellemek megkülönböztetésének és a választásnak szabályait, nem különben a lelkigyakorlat betetőzését, a szeretetről szóló elmélkedést. Magától értetődő, hogy a fundamentum alapigazságait: az Isten dicsőségét és az ember célját kidolgozza.24 * 26 De már meglepő, hogy a fundamentum nagy. kifutását, a teremtmények használatának hármas szabályát: a tantum-quantum üdvösság-szükségességét, az indifferencia szabadságát és a nagylelkűség „magis“-át is kimerítően tárgyalja. A szentignáci lelkiség egyik központi témáját, a „közömbösség szabadságát“ (indifferencia) több helyen is érinti, de a pünkösd utáni 8. vasárnap prédikációjában klasszikusan kidolgozza. Nemcsak kidolgozza, hanem éli.27 Lelkiségének ezen alapmagatartását Schütz Antal Szekfű nyomán „mértékesség“-nek mondja, Kornis Gyula Pázmány legjobb jellemrajzában „életbölcsesség“-nel< nevezi.28 Maga Pázmány bizonyos „metahisztorikus“ érzékkel a „keresztyén okosságról“ szóló prédikációjában a középkori sziénai szent Katalinig nyúl vissza (levelei a jezsuita skolasztikusok kedvelt olvasmánya!). Nem más ez mint a szentpáli keresztény szabadság és a Katalin-féle „la dolce prudencia“.29 Pázmány átment a „magis nagylelkűségi iskolán, hallgatóiban is föl akarja ezt szítani két, lélektanilag is remek beszédében: „A lelki jóságokban növekedni kell“ és „Ezt már ifjúságban kell kezdeni“.30 A bűn ismételten visszatérő tárgya Pázmány oktatásának. Főprédikációjában bemutatja a lelkigyakorlat egész bűn-tematikáját: a hármas bűntől a bűn teológiáján át a bűn eszkatalógiájáig.3' Pszihológiai remekmű, amit az „Emberi nemzet romlásáról" ír, Éva esetében.32 „A magunk megismeréséről“ szóló 24) VI p. XXIV. 26) Öry M., Pázmány lelkisége: Pázmány Péter lelkisége (Klagenfurt 1964) főleg 23-24. 27) „Minő lelki orvosságok vannak a Modicumban" 3 Húsv II, ÖM VI, főleg 792-801. 8. Pünk: ÖM VII 278-292. 28) Schütz A., A nemzetnevelő Pázmány (Bp. Szent István, 1938) 11. — Kornis Gy.t Pázmány személyisége (Bp. Franklin, 1935) 54-55. 29) H. Rahner, Ignatius von Loyola und das geschichtliche Werden seiner Frömmigkeit (Graz, Styria 21949) 81. 30) 6 Vizk I, ÖM VII 411; Hetvened vas. ÖM VII 425. 31) A bűnnek rútságáról és veszedelméről: ÖM VII 158 ss. 32) 12 Pünk 1. Tanúság, ÖM VII 369. 51
