Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Békés Gellért: Az ige szolgálatában

nítja ki ugyanis a világban Isten üdvözítő emberszeretetét, s hívja meg az embert az örök üdvösségre. Ennek az isteni igének hite, hívő elfogadása tesz megigazulttá, Krisztus megváltó kegyelmének részesévé. Az egyház pedig voltaképpen ezeknek a hívő és megigazult — vagy legalább megigazulásra hívott — emberek közössége. Tehát valóban Isten igéje teremti meg az egyházat. De Isten igéje élteti és vezeti a beteljesülésre is az egyházat, nemcsak mint a bibliában megőrzött és olvasott ige, hanem mint az igehirdetésben itt és most megszólaló, kegyelmi erejű isteni szó. A pap éppen arra hivatott az egyházban, hogy ezt az igét, az élet kenyerét nyújtsa a híveknek.

De nemcsak az ige, hanem — amint a zsinati dekrétum is mondja — az eukarisztia is az élet kenyere. Az egyház az ige és a szakramentum üdvözítő kenyerét együtt nyújtja híveinek. Az eukarisztia nyilvánvalóan valamennyi szentséget összefoglalja, mivel a hagyományos teológiai tanítás szerint a többi mind erre az eukarisztikus Krisztus-közösségre van rendelve. Amit pedig Isten igéje emberi szóban közöl — a megváltás kegyelmét s az üdvösséget — azt az eukarisztia a kenyér és a bor szentségi jelében adja. Végeredményben ige és szentség, mindkettő egyet ad: Krisztust.

Krisztus, az emberré lett isteni Ige az Isten kenyere. Ö maga mondja: „Atyám adja az igazi mennyei kenyeret: az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből és életet ad a világnak.“ (Jn 6,32-33). Azzal, hogy szeretetében irántunk egyszülött Fiát adta nekünk és értünk, Isten maga szegte meg ezt a kenyeret az emberiség asztalán, Jézus pedig tanításában és megváltó szenvedésében, de főleg az utolsó vacsorán maga adta önmagát, mint az élet kenyerét, híveinek. Akár szóban tehát, akár szentségben, mindig maga Krisztus az üdvösség kenyere, mert tulajdon isten-emberi személyében és megváltó áldozatában teremti meg Isten és ember életközösségét, vagyis a teremtmény bevonását az isteni élet és szeretet közösségébe, ami voltaképpen maga az üdvösség.

Az ige egyházi szolgálatában a pap pontosan arra hivatott, hogy ezt a krisztusi üdvösséget közölje az emberekkel. De hogyan? Kétségkívül úgy, ahogy üdvözítő igéjével maga az Isten közölte és közli ma is ezt az üdvösséget. Elsősorban tehát, a zsinati tanítást követve, kifejtjük, mi módon közölte Isten üdvözítő igéjét az emberrel, ebből azután levonjuk a következtetést, hogyan kell nekünk ezt az üdvözítő igét hirdetnünk m a az egyházban.

I. HOGYAN KÖZÖLTE IGÉJÉT AZ ISTEN ?

Isten igéjének közlését az egyházi hagyomány, a szentírást követve, isteni kinyilatkoztatásnak nevezi. A II. Vatikáni Zsinatnak hittani szempontból legjelentősebb tanítása kétségkívül erről a kinyilatkoztatásról szól, s azért ez a legjelentősebb, mert ebben van megalapozva a zsinat sajátos üdvtörténeti szemlélete. A következőkben főleg a kinyilatkoztatásról szóló; jelentőségéhez mérten aránylag rövid konstitució alapján fejtjük ki, hogyan közölte igéjét az Isten a kinyilatkoztatásban.

4