Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Király István: A szentírás és az elmélkedés

nyen őrködjék felette." Ha engedjük, hogy az Isten Igéje átjárja gondolatainkat, vágyainkat, érzéseinket, akkor az Isten Igéje testet ölt bennünk, mert Isten gondolatait, szándékait magunkévá tesszük. Megengedjük, hogy felgyújtsa bennünk szeretetének tüzét.

5) Csak ezután tudunk igazán a Mennyei Atya felé fordulni, csak ekkor tudjuk, hogyan kell Öt kérni, hogyan kell hozzá szólni. Ez az imádság harmadik lépcsőfoka, amikor Jézus által, Jézussal együtt szólunk a Mennyei Atyához, hálaadó, könyörgő, reménykedő, imádó, engesztelő, szerető szavakkal. Hogy termékeny legyen az olvasás és elmélkedés, szükséges, hogy ilyen imádság kövesse. Mit ér különben az olyan olvasás, elmélkedés, amelyből nem fakad buzgó imádság? Csak üres eszmefuttatás, vagy érzelgősség lesz belőle. Vagy azt jelenti, hogy nem hallgattunk igazán és figyelmesen a hozzánk szóló Istenre a lelkiolvasás és elmélkedés alatt, ezért nem tudjuk, mit kell mondanunk. Vagy csak szavakat mondunk, de a szívünk távol marad Istentől (Mt 15,8) és nem vagyunk képesek arra, hogy bizalommal beszéljünk a mi Atyánkkal. Talán bűneink miatt sötétség üli meg lelkünket, és szívünk megkeményedett, érzéketlenek vagyunk a lelki dolgok iránt. Akkor is könyöröghetünk bűnbánó szívvel, mint az evangéliumi vakok, bénák, sánták, bűnösök: könyörülj rajtam Uram, emlékezzél meg rólam, Uram . . . (Lk 23,42; Mt 9,28)

Ez az imádság nem jelenti azt, hogy állandóan szavakat mondjunk, ismételgessünk. Már az emberek életében is tapasztalható, hogy barátok, szerelmesek között a beszélgetés nemcsak szavak kicserélésében áll. Vannak közben csendes percek is. A csend sokkal ékesszólóbban mondhatja el Istennek a mi szegénységünket, bűnbánatunkat, mint a szavak áradata. Vagy jobban kifejezheti vágyakozásunkat, kérésünket, beleegyezésünket az Ö akaratába, mint a sok szó.

Miközben szóval vagy csendes önátadással így válaszolunk az Isten szavára, eljutunk az imádság negyedik fokára: a szemlélődésre. Mi a jellemző vonása a szemlélődésnek, kontemplációnak? Nehéz megmondani, mert ez az Isten és minden egyes lélek külön titka, legszemélyesebb kapcsolata. Mindenki saját természetének megfelelően tapasztalhatja, és nem igen tudja szavakkal kifejezni élményét. A szemlélődés Istennek ingyen ajándéka, mely a fáradt lelket felüditi, a lelkileg éhezőt táplálja, a szárazát felhevíti, elfeledteti vele a földieket, csodálatosan megerősíti és vigasszal, örömmel tölti el. A szemlélődés abban áll, hogy felismerjük a hit fényében Isten jelenlétét, közelségét és így találkozunk Vele, személyes ismerősünk lesz. Egyre jobban felfedezzük, hogy Isten nem valami eszme, hanem élő személy, aki szeret bennünket, és mindig velünk van.

6) Miután megkaptuk ezt a kegyelmi látogatást, ezt az isteni fényt, az égi vendég látszólag távozik. Ne tekintsük kisemmizetteknek magunkat, ha a rövid látogatás után, mintha magunkra maradnánk. Mindez javunkra válik: érkezése éppúgy, mint távozása. Azért jött, hogy világosságot, erőt, vigaszt hoz41