Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Király István: A szentírás és az elmélkedés

4} De hogyan és mikor jön és szól hozzánk az Isten? Fentebb láttuk, hogy a Szentírás egészen kiváltságos módon tartalmazza Isten szavát, üzenetét, ezért egészen biztosan Isten szól hozzánk, és közeledik felénk, amikor a Szentírást olvassuk. Ezért az imádság első lépcsőfoka a Szentírás olvasása. Láttuk azt is, hogy milyen lelkülettel, milyen módszerrel kell olvasnunk az írást, hogy felfedezzük az emberi szavak mögött Mennyei Atyánk hangját. Nem elég azonban az egyszerű olvasás. Az olvasott szavak mélyére is kell hatolnunk.

Ez az imádság második lépcsőfoka: az elmélkedés. Elmélkedés nélkül az olvasás olyan könnyen unalmassá, szárazzá, eredménytelenné válik. Mit ér állandó olvasással eltölteni az imádságra szánt időt, anélkül, hogy azt megfontolnánk és a mélyére hatolnánk? Mit használ Jézus szavait, tetteit, vagy a próféták, apostolok szavait, tetteit olvasással átfutni, anélkül, hogy szorgalmasan össze ne hasonlítanánk a mi életünket, lelkiállapotunkat azzal a tanítással, példával, amelyet a Szentírásban találunk? Végül, mit ér mindez, ha nem törekszünk életünket, tetteinket, szavainkat, az isteni útmutatás szerint rendezni? Ne gondoljuk azonban, hogy az elmélkedés csak valami spekulatív értelmi megfontolást és akarati elhatározást jelent. Miként hittel, bizalommal és szeretettel kell olvasnunk a Szentírást, hasonlóképp az elmélkedéssel Krisztust akarjuk egyre jobban megismerni, megszeretni és követni. Az elmélkedésben az a hit vezet bennünket, hogy Jézus nem valami ködbeveszó történelmi személy, hanem élő valaki, aki az ajtóban áll és kopog. Bebocsátást kér életünkbe, személyes kapcsolatot akar velünk teremteni. Amikor elmélkedünk, akkor fogadjuk öt be, és azt akarjuk tőle megtudni, hogy mit gondol ö rólunk, és mit kíván tőlünk (Jel 3,30)

Az olvasás és elmélkedés ezért kölcsönösen kiegészítik egymást. A Szentírás olvasása nélkül hiába gondolkozunk azon, hogy mit tegyünk Isten szolgálatára, vajon mit kíván tőlünk az Isten, mert csak tévedésbe, túlzásba, üres képzelődésbe esünk. Sokan azért nem imádkoznak, mert nem szeretik az emberré lett Isten Fiát: Jézust, és azért nem szeretik, mert nem törekszenek arra, hogy megismerjék. A megismerés útja pedig, mint láttuk az, hogy olvassuk a Szentírást, és elmélkedjünk felette. Akkor rádöbbenünk arra, hogy Jézus szeret bennünket, és a mi lelkűnkből is viszontszeretet fakad.

Az elmélkedés által ugyanis a Szentírás olvasása életté válik, személyes ismeretté és szeretetté. A Szentírásból megismerhetjük Jézus életét, szavait, tetteit, ha pedig elmélkedünk fölötte, akkor Jézus életének mélyebb ismeretére és szeretetére jutunk, bizalmas kapcsolatba kerülünk a láthatatlan Istennel. Akkor az isteni szeretet Igéje eljut hozzánk, nemcsak az értelmünkig, hanem a szívünkig, és akkor csodálatba ejt bennünket a mi Istenünk jósága és emberszeretete. Feltesszük magunknak a kérdést: mi legyen a mi válaszunk erre az isteni szóra? Szent Ágoston igy biztat bennünket: „Engedd, hogy az Isten szava megragadja szívedet, engedd, hogy birtokba vegye, és féltéke40