Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
amelyekhez korunk emberének előbb hozzá kell szoknia, mielőtt megérzi pozitív értéküket. Mert a Biblia egyes kijelentéseit aligha lehetne a ma használatos műfajokban ilyen sűrítve és közvetlenül megtenni. Meghittség Istennel A bibliai műfajok sokfélesége és történeti kötöttsége a Biblia „emberi mivoltának“ csak egyetlen arculata. így most hasonló módon részletezhetnénk más szempontokat is, pl. az életérzés különbségeit, amint ezzel mindenekelőtt az Ószövetségben találkozunk. De az elbeszélő műfajok problémái ma a legsürgetőbbek, és ha ebben a birodalomban egyszer világosan látunk, akkor már könnyebben megtaláljuk egyedül is a további utat. Ezért inkább részletesen tárgyaltuk a műfajokat, más kérdéseket viszont már nem érintünk egyenként. Amit a Bibliában előforduló elbeszélő szövegek műfajaira vonatkozólag olvastunk, az mind a Bibliára mint „emberi szóra“ vonatkozik. Más régi szövegek, mondjuk Plátó vagy Thukididesz megértésére vonatkozólag nem lenne alapjában véve egyéb mondanivalónk. De voltaképpen mi történik azon túl, hogy a Biblia emberi szavát emberileg megértjük? Mert hiszen történnie kell valaminek ezen túl is, hogy a Biblia „Isten szava“ gyanánt is jelentkezzék számunkra! Mindenekelőtt azt mondhatjuk, hogy a Bibliában velünk közölt szó „biztos“. A világirodalom sok szövege értelmezi életünket és azt az átfogó isteni misztériumot, amelyen életünk alapul. De a Biblia szövege bizonyossággal értelmezi ezt, mert a belőle hozzánk hatoló emberi szó egyúttal isteni szó is. A Biblián mindig újraéledő hitünk biztonsága nem abból nő ki, hogy a Biblia emberi szó, hanem abból, hogy Isten szava. Még valami más is járul ehhez: Ha megértjük, amit valaki mond nekünk, akkor egyben megértjük őt magát, a szólót is. Megértésünk közvetlenül a kimondott szóra, közvetve azonban ugyanakkor a beszélőre irányul. És valójában fontosabb az emberek egymás közötti megértése, mint egy dolognak a megértése. Egy dolog megértése mindig a személyes megértéshez vezető ut. A szeretet fölötte áll a megismerésnek. Csakhogy az ember úgy van alkotva, hogy sohasem jutunk el egymás megértéséhez, és nem tudunk ebben tartósan megmaradni, ha mindig újból nem beszélünk „valamiről“ és nem értünk meg „valamit", amit a másik mond. A „valamiről" való beszéd az a térség, amelyben egyedül lehetséges egymás megértése. A „valamiről" való beszéd és ennek megértése az emberi meghittség előfeltétele. Ez az alapvető törvény érvényes Istennel való viszonyunkra is. Csak úgy jutunk személyes kapcsolatba Istennel, csak úgy értjük meg „Öt", csak úgy kerülünk egyetértésbe vele, hogy „valamit" mond nekünk és mi megértjük azt, amit mond. Ezt a Bibliában mondja el nekünk, és ezáltal kerülünk meghitt viszonyba Vele. De hogy az Istennel való meghittség továbbra is meglehes35
