Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
mint amennyit mivelünk közöl. Gyakran kifejezetten utal forrásaira, amelyek további információkat tartalmaztak. Ö csak egyetlen, egészen világos kérdést intéz a múlthoz: hogyan tartották meg az egyes királyok a szövetséget. Csak azokat a tényeket hozza, amelyek megvilágíthatják a királyok magatartását Isten és Isten szövetsége iránt. Ezek a tények arra valók, hogy azután minden uralkodási korszakról egy összefoglaló végső ítéletet alkosson. Történeti művének („deuteronómikus történet mű") egészében a szerző meg akarja mutatni, hogy Izrael állandó bűne miatt került sor a nép babiloni elhurcolására: ezzel a teológiai visszapillantással megtérésre és bűnbánatra akarja felhívni számkivetésben élő honfitársait. Ezt akarja ez a történeti mű valójában mondani. A Krónikák könyvei (függelékben Ezdrás és Nehemiás könyvével) még- egyszer elölről kezdik Izrael történetének egész folyamát. Ehhez forrásul egyszerűen a korábbi bibliai történeti ábrázolásokat használják, egyes esetekben azonban további hírforrásaik is vannak. Ebben a történeti műben Izrael történetének új összképéről van szó. Újból meg kell mutatni Isten működését népében. Eközben mindenekelőtt Izrael istentiszteletének fejlődési stádiumai kerülnek előtérbe. Tóbiás, Judit és Eszter könyve ugyan valóságos történelmi eseményekre céloz, de mégsem történetírás akar lenni. Ezt világosan fölismerhetjük abból, hogy a legkülönbözőbb korszakokból származó elemeket fonnak egymásba. Műfajilag a novellákkal hasonlíthatjuk össze őket. Lazán támaszkodva ismert tényekre, a vallásos élet és sors ideális alakjait akarják fölvázolni Izrael számára. Hasonló áll Jónás könyvére. De ez különbözik a meseszerű stílus és cse- lekményi elemek halmozásában. Kijelentését tehát a mese technikáján keresztül teszi meg, vagyis olyan világot épít föl, amelyben a „rendkívüli" normális dolog és így teszi világossá, mi voltaképpen normális, nehezen érthető életünknek gyakran nagyon is rejtett értelme. Jónás történetének tárgya a legnagyobb, amelyet Izrael kiválasztott népe fölmutathat, ti. a prófétaság; és világossá válik, milyen kicsiny és nevetséges még az emberi lehetőségeknek ez a legvégső csúcsa is a végtelenül nagyobb Isten előtt. Az Újszövetségben az események és végleges följegyzésük közötti távolság lényegesen kisebb, mint az Ószövetség legtöbb elbeszélésében. Csak évtizedekről van szó, nem évszázadokról. Ezért a történeti kijelentő szándék lehetősége sokkal nagyobb. Valóban erről is van szó. Az egész Újszövetség üzenetére döntő, hogy Jézus valóban élt, tanított, csodákat tett, meghalt és föltámadt. A feltámadást illetőleg olvassuk el 1 Kor. 15-öt. A szinoptikus evangéliumok írásbeli följegyzését megelőző szájhagyomány is a legnagyobb mértékben konzervatív volt a rabbinikus hagyomány értelmében. De ez mégsem zárja ki Jézus egyes szavainak átalakítását, megrövidítését, összefoglalását, értelmezését. Továbbá eredetileg egyes darabokat adtak tovább, s ezeket csak az evangélisták illesztették nagyobb keretbe. Ez a keret nem követte pontosan a történeti sorrendet, (gy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy rekonstruálhassuk a Jézusról tudott dolgok pontos történeti egymásutánját. Érdeklődésük köre magának Jézusnak szavai és tettei voltak, és ezek jelentősége az egyház számára. A részek elrendezésében és egy kis kommentálással a három első evangélium már Jézus életének az ősegyház hitéből fakadó értelmezését fejezi ki. Egyes esetekben nem könnyű már sokszor megállapítani a pontos történeti részleteket. (gy mindenekelőtt Jézusnak a feltámadás utáni megjelenéseiről szóló tudósításokban. (Magáról a feltámadásról nincsenek tudósítások: ezt senkisem látta, és ennyiben olykor mint nem „történeti"-t jelölik meg; a „történetiség" fogalma akkor nem a ténybeliségre vonatkozik, hanem a történettudomány módszereivel való megfoghatóságra; megfoghatók, és így ebben az értelemben „történetiek" csak a már feltámadott Úr megjelenései.) Úgy, ahogyan most az evangéliumokban a megjelenésekről szóló tudósításokat olvassuk, nem illeszthetők többé össze egy zárt összképbe. Nyílván a megjelenésekről szóló őshagyomány különböző hagyományi vonalakon, 3 33
