Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
Ezért van népszerűsített bibliatudomány. Kisterjedelmű bevezetések, közérthető magyarázatok, bibliai lexikonok, bevezetések a biblia világába, apró biblikus iratok és más hasonlók. Mindaz, ami éppen ezekben az években mind nagyobb számban jelenik meg a piacon, jól segítségünkre lehet ezen a téren. Mint mondottuk, ezek a dolgok ma bizonyos mértékig szükségesek. De nem szabad azt hinnünk, hogy pótolhatják magának a Bibliának az olvasását. Legtöbbjük még csak nem is a Biblia tulajdonképpeni értelmébe vezet be bennünket, hanem csak peremkérdéseket tisztáz és magyaráz. Különösen segítségünkre van ma a bibliai tudomány olyan szövegeknél, amelyek első pillantásra tisztán történeti szövegeknek látszanak, tartalmuk azonban mai általános történeti tudásunk felöl nézve gyanús. Ilyen esetben a bibliatudomány tisztázhatja nehézségeinket azzal, hogy kidolgozza a szövegek igazi irodalmi műfaját. A Biblia elbeszélő szövegeinek műfajai Elbeszélő jellegű szövegek ma is egészen különböző szempontokból foglalkoznak a történeti tényekkel. Gondoljunk arra, mi különbség van egy napilap tudósítása, egy közlekedési baleset után fölvett jegyzőkönyv, egy útleírás, egy történeti regény, egy szabad fantáziából vett regény (bár persze, ez is még regisztrálja és feldolgozza világunk és történelmünk sok tényét), egy történetíró műve, és egy önéletrajz között. Mindegyik műfaj más szempontból választja ki a tényeket, hangsúlyai mások. Nem mondhatjuk, hogy e műfajok közül az egyik igaz, a másik hamis. Mert mindegyik műfajnak megvan a saját érdeklődési területe, ezt követi, és ennek megfelelően mindegyik másfajta igazságot óhajt közölni. Goethe pl. „Költészet és valóság“ címet adott önéletrajzának, és egy ízben kifejezetten megmagyarázta, hogy természetesen egyet-mást megváltoztatott az életéből, de éppen azért, hogy ezzel pályafutásának mélyebb igazságát juttassa érvényre — tehát „költészet“ éppen a „valóság“ érdekében. A valóság kérdése elbeszélő műfajok esetén bonyolúltabb, mint egyesek gondolnák. Nem csupán a tények teljességén és pontos visszaadásán dől el. Az egyes elbeszélő műfajoknak sajátos kifejezési szándékuk szerint más-más a viszonyuk a csupasz ténybeliséghez. Az Ószövetség tudósít egy jelenetről, amelyből példásan kitűnik ennek a megállapításnak az értelme. Dávid súlyosan vétkezett, mert elszerette egyik tisztjének a feleségét. Náthán próféta eljön hozzá, hogy rábírja bűnének beismerésére. Nem mondja meg rögtön a királynak, miért jött, hanem egy történetet beszél el neki: „Két ember volt egy városban: egyik gazdag, másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije, csak egy kis nőstény báránykája, melyet ő vásárolt és táplált s mely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt s olyan volt néki, mintha a leánya lett volna. Mikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, ez sajnált a maga juhaiból és marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzáérkezett utasnak, hanem 29
