Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
felosztása szerint) az un. dogmatikus teológia feladata, amely még segítségül hívja az egyházi és teológiai hagyomány egészének a Biblián nyugvó gondolkodását, az ősegyháztól kezdve a mai napig. Erre a területre esik különben Bultmann tudományos szándéka is. Föltételezi, hogy a bibliai tudomány a bibliai szöveget egészen visszavitte a múltba és eltávolította tőlünk. Bultmann azt sürgeti, hogy tudományos téren is meg kell tenni az utat visszafelé, vagyis tudományosan megmutatni a ma emberének, mit akar ma az akkori szöveg mondani. Az akkori üzenet történelmileg adott formáját nevezi „mitologikusnak". Azért hívja programját „mitosztalanitásnak". A gondolkodásnak egyedül megfelelő mai formája szerinte az egzisztenciálista filozófia. Azért programjának még egy másik nevet is ad: „Az Újszövetség egzisztenciális értelmezése“. Alapvető szándéka tehát teljességgel jogos. Csak szükségszerű kiegészítése a történeti bibliatudománynak, amelyet szemmelláthatóan nem bíz rá a protestáns dogmatikára. Csak azt kell megkérdeznünk tőle, vajon valóban jellemezte-e az Újszövetséget a „mitologikus" szóval és hozzá még azt, vajon csakugyan tovább segít-e bennünket a tisztán egzisztencialista gondolkodás az Újszövetség megértéséhez. Az a kérdés is fölvetődik: valóban kizárólag az egzisztencialista gondolkodásban gyökerezünk-e ma, amint Bultmann eleve föltételezi. A bibliai kijelentések tudományos értelmezése tehát olyan vállalkozás, amely az egész teológiát, minden szakában mozgásba hozza. Sőt azt mondhatjuk, egyszerűen ez a teológiai tudomány feladata. Mivel azonban csakugyan, a szaktudósok dolga, annál sürgetőbben vetődik föl a kérdés: van-e egy másik, nem tudományos út a régi bibliai szövegek megértésére? Igen: ez a szöveg közvetlen megragadásának útja. Egy régi időkből származó szöveg közvetlen megértésének előfeltétele az, hogy „beleolvassuk“ és beleéljük magunkat ebbe a szövegbe és annak egész birodalmába (esetünkben: a Bibliába). Akkor nincs szükség sem filozófiai finomságokra, sem műfajkutatásra, sem régi keleti történelemre és irodalomra, mert közvetlen kapcsolat adódik a dologgal. A szövegnek ezzel a közvetlen megértésével ismerethiányok, félreértések, és tévedések járhatnak együtt egyes történeti és irodalmi részletekre vonatkozóan. De az ember nemcsak ezeknek az ismereti hiányoknak rendszeres leküzdésével jut el a középponti értelem felfogásához, hanem máris állandóan birtokolja a teljes értelmet, ezek a részletek viszont majd az idők folyamán tisztázódhatnak és javulhatnak. Egy régi szöveg közvetlen megértése annál könnyebb, minél erősebben áll benne az ember egész életével egy eleven hagyományban, amely ezen a szövegen alapul. Mint az Isten Igéjére alapozott Egyház tagja, az ember eleve helyesen érti a Bibliát. Ez az oka annak, miért az Isten házába összejött gyülekezet a Biblia olvasásának tulajdonképpeni helye. A tudomány részletet részlethez illeszt és eközben reméli, hogy valamikor a végén eléri egyszer az egészet. így pl. egy kutató talán hónapokig tartó részletmunkával tisztázza, mit fejezett ki pontosan egy ótestamentumi zsoltár, amikor a régi Izrael templomi szolgálatában előadták. De ezzel még 26
