Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése

Ennek a tárgyi tartalomnak helyes értékeléséhez két dolog fontos: 1) A bibliai kijelentés teljes mértékben állított értelmi középpontja nem szerzőik világ- és történelmi képe. Ez csak a szellemi térség, amelyben gon­dolkodnak (vö. 5. pont). 2) Mi, a Biblia olvasói is függünk a történelemtől és benn élünk egy egészen meghatározott világ- és történelemértelmezésben, amelynek relati­vitására éppen olyan kevéssé eszmélünk rá, mint a bibliai szerzők a ma­gukéra. Az ilyesmit mindig csak későbbi nemzedékek veszik észre, amelyek már megint más föltételek szerint élnek. Amellett a világ- és történelemkép változását az idők folyamán nem tekinthetjük csupán haladásnak; a haladás­sal együtt állandó veszteség is mutatkozik a valóságról való tudásunkban és tapasztalatainkban, egyszerűen azért, mert az emberi tudat fölvevőképessége csak korlátolt. Ha Isten a mi korunkat választotta volna ki kinyilatkoztatásá­nak közlésére, akkor az így létrejövő Szentírás későbbi nemzedékeknek éppen úgy korához kötöttnek tűnnék. 7. Isten mondanivalója az embereknek egyetlen összefüggő üzenet. A Szentírás azonban mégsem egyetlen megtervezett könyv, hanem a legkülön­bözőbb írások terjedelmes, s egészében teljesen rendszertelen gyűjteménye. Műfajuk is nagyon különböző. Vannak történeti ábrázolások (az Ószövetség un. „történeti könyvei"; az Újszövetségben az „evangéliumok" és az „Apostolok Cselekedetei"), van egy ima- és énekeskönyv (a „Zsoltárok“, továbbá „Jeremiás próféta siral­mai"), vannak prédikációs gyűjtemények (az Ószövetség legtöbb „prófétai“ könyve), levelek (mindenekelőtt Pál apostoléi), vagy gyűjtemény szerelmes énekekből (az „Énekek éneke“), novellák („Judit“, „Tóbiás“ és „Eszter“), talán még egy kis teológiai tartalmú elbeszélés is („Jónás“), filozófiai dia­lógusok („Jób“ és talán a „Prédikátor" is), filozófiai aforizmagyűjtemények és fejtegetések („Példabeszédek" és „Bölcsesség könyve"), illemtanok (a („Példabeszédek“ és a „Jézus Sirák fiának könyve" egyes részei), törvény­gyűjtemények (Mózes 5 könyvének nagy része), egy látomásos „futurista regény" („Titkos Jelenések"). Ezek a nem egy olvasónak talán megdöbbentő megjelölések persze nem egészen találóak. Hiszen nem ma használatos iro­dalmi műfajokból vették ezeket. Az irodalmi műfajok pedig szintén alá vannak vetve a történelmi változásnak. Azért pontos vizsgálat esetén a bibliai mű­fajoknak sajátos megnevezéseket kell adni. A mi modernizáló felsorolásunk azonban talán leghamarább világossá teheti a bibliai írások sokféleségét. 8. Ez a sokféleség azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a Biblia összefüggéstelen könyvek sorozata volna. Ellenkezőleg, igazi egységet alkot — de ennek az egységnek a formája ismét tipikusan emberi. Az egész Bibliát úgy tekinthetjük, mint Izrael, a választott nép, valamint az ősegyház élet­megnyilvánulásainak összeállítását. 21

Next

/
Thumbnails
Contents