Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Norbert Lohfink: A szentírás megértése
Igazi és teljes értelemben emberi szó 1. A Szentírás könyve szerzőjének nem kellett föltétlenül tudnia arról, hogy Isten különös befolyása alatt jár el. Pl. az Újszövetség levelei mindenestül mint alkalmi iratok keletkeztek, egészen konkrét ügyekből kifolyólag. Természetesen egyes szerzőknek különleges kinyilatkoztatás-élményei voltak amelyeket azután írásaikban örökítettek meg. De nem kellett mindig így lennie. Az olyan bibliai könyvnek, amely csak emberi hagyományokat foglalt össze, vagy csak a szerző „saját" megfontolásaiból jött létre, nem kell ezért kevésbé sugalmazottnak lennie, mint az olyannak, amelyet kinyilat- koztatási élmények előztek meg. A bibliai „inspirációt" tehát nem szabad a művészek és költők „inspirációjával" sem összetéveszteni. 2. Semmi sem kényszeríti arra Istent, hogy a Biblia könyveinek szerzőségét csak híres személyiségekre bízza. A későbbi zsidó és keresztény hagyomány ismeretlen szerzőjü könyveket szívesen tulajdonított jelentős embereknek, mint pl. a „Pentateuchus"-t Mózesnek. (A kifejezés a „pente" = 5 szóból származik, gyűjtőfogalom Mózes öt könyvére.) Ha a modern kutatás jogos megfontolásokból kifolyólag egyes esetekben kételkedik ezeknek az emberi hagyományoknak helyességében, ennek semmi köze Isten dicsőségéhez. Még akkor is, ha a bibliai szöveg kifejezetten megnevez egy bizonyos szerzőt, a bibliai tudomány bizonyos esetekben szkeptikus az ilyen kijelentéssel szemben. Ez azzal függ össze, hogy a régi korokban nem tartották olyan jelentősnek az emberek egy könyvnek saját nevükkel való kiadását, mint ma. Volt, amikor szívesebben jelentettek meg egy könyvet egy régi híres ember neve alatt. Eleve számolnunk kell tehát azzal, hogy egyes bibliai szerzők híres embereknek, mint Mózesnek, Dávidnak, Salamonnak, Péternek vagy Pálnak a szájába adták műveiket. Minthogy abban az időben ez szokás volt, nem tarthatjuk ezt az un. „pseudo epigráfiát" sem tudatos félrevezetésnek, sem hazugságnak. Akkor azonban Istenhez sem méltatlan, hogy a Szentírásban néhány ilyen jellegű könyv is található. Ma persze részleteiben sokszor nehéz az ilyen szerzői kérdéseket eldönteni. A „sugalmazottság“ tekintetében azonban ez mellékes is. 3. Arra sincs ráutalva Isten, hogy egy könyvet egyetlen szerzővel, egy- csapásra hozasson létre. A „sugalmazottság" fogalmának nem mond ellent az olyan könyv, amelyet évszázadokig írtak, mindig újból kiegészítettek és átdolgoztak. Említsük meg itt példaként az Ószövetségből a Pentateuchust és több prófétai könyvet. Az evangélisták szilárdan kialakult hagyományokat dolgoznak fel Jézus tetteiről és szavairól, amelyeket az őskeresztény egyházközségek több évtizeden át élőszóval adtak tovább. Eközben természetszerűleg 18
