Szolgálat 2. (1969)

Tanulmányok - Békés Gellért: Az ige szolgálatában

vagyis magát az élő és igaz Istent közölje az emberrel, s ezzel személyes lelki kapcsolatot, valódi életközösséget teremtsen Isten és ember között. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy az igehirdetésnek elsősorban nem vallási tanításnak, vagy az erkölcsi életre és jócselekedetekre indító buzdításnak kell lennie, hanem a kinyilatkoztatott isteni üdvösséget kell meghirdetnie, amely itt és most megvalósul az ige hívő hallgatójának a lelkében. Az ilyen keryg- ma természeténél fogva egyszersmind vallási tanítás és erkölcsi oktatás is lesz, de valódi célja mégsem az, hogy vallási ismereteket közöljön, vagy erkölcsi felfogásunkat formálja, hanem az, hogy személyi kapcsolatba hozzon Istennel. Ez akkor történik meg, ha a hirdetett ige hitet kelt a lélekben, magábaszállásra és töredelemre indítja, ezáltal megigazulttá teszi, a megiga- zultság kegyelmét előkészíti vagy növeli benne. Az ilyen igehirdetés személyes és élő lelki közösséget teremt az emberszerető irgalmas Isten és az isteni igazságra és szeretetre, magára az élő Istenre éhező és szomjazó ember között.

Röviden: mivel a kinyilatkoztatás Isten üdvözítő, életközösségre hívó önközlése, az igehirdetés akkor tölti be rendeltetését, ha ennek az üdvözítő isteni életközösségnek közvetítője lesz.

2. Mivel igéjével Isten emberi módon, az üdvösség története folyamán közölte önmagát, és ezt a fokozatosan kibontakozó kinyilatkoztatását a biblia őrizte meg nekünk, az egyházi igehirdetésnek — amint a zsinati rendelkezés külön is kiemeli (1 K, 21) — a bibliában kell gyökereznie, s abból kell táplálkoznia.

Szögezzük le: a biblia nem maga az isteni kinyilatkoztatás. Isten ugyanis nem írott szóban, hanem emberi szellemben és történeti sorsban, főleg a választott nép ószövetségi történetében és annak krisztusi beteljesedésében nyilatkoztatta ki magát. De ha nem is azonos a biblia a kinyilatkoztatással, annak mindenképpen hiteles írott dokumentuma, s mint sugalmazott „szent írás", nem holt betűjével, hanem a választott nép, s később az egyház történetének élő szövetébe ágyazva, élő hagyományként tanúskodik az isteni kinyilatkoztatásról.

De hogyan függ össze az egyházi igehirdetés a bibliával és magával a kinyilatkoztatással? A fontiekből kitűnik, hogy az isteni kinyilatkoztatás hármas formában jelenik meg az üdvösség történetében: először mint maga a kinyilatkoztató történeti esemény vagy prófétai, krisztusi, apostoli ige; másodszor mint ennek leírt dokumentuma, a szentírás: végül pedig mint az írott igének egyházi közvetítése, a hirdetett ige. Ez a három azonban belsőleg összetartozik, egyrészt mivel a hirdetett ige az írott igéből ered, az pedig a kinyilatkoztatott ige tanúja, másrészt mivel a kinyilatkoztatott igét az írott ige őrzi, s azon keresztül lesz ma is élő, hirdetett igévé, összetartozásuk végső oka pedig az, hogy mindháromnak veleje voltaképpen az isteni szó, az

13