Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Békés Gellért: Az ige szolgálatában
isteni üdvösség Krisztusban végérvényesén beteljesedett és teljes hatóerejével időtlenül jelen van a világon, másrészt azonban igaz az is, hogy ez a beteljesedett üdvösség végső hatásaiban még nem nyilvánul meg, hanem csak láthatatlan kegyelmi erői érvényesülnek az egyház életének történeti folyamatában. De pontosan ez az, ami a legjellemzőbb a beteljesedett üdvösség krisztusi közvetítésére: nem közvetlen megvalósulásában, hanem szentségi jelben elrejtve és e jel közvetítésével — in mysterio — részesülünk az üdvösségben. A krisztusi közvetítés szentségi jellegét különben maga a megtestesülés és megváltás misztériuma határozza meg, hiszen Krisztus is emberségével nyilatkoztatta ki Istent, s halálával és föltámadásával szerezte meg üdvösségünket. Érthető tehát, hogy az üdvösség közvetítése a világban szintén emberi módon, emberi eszközök által történik, s ezen módnak és eszközöknek foglalata az üdvösség és istenközösség evilági szakramentuma: az egyház. Az egyházban élve valóban részesülünk az istengyermekség, az isteni életközösség kegyelmében, de ez az élet „el van rejtve Krisztussal az Istenben“, s csak amikor Krisztus újra eljön isteni dicsőségében, akkor fog megnyilvánulni teljes mivoltában (vö. Kol 3,3-4). Mármost, a mondottakat összefoglalva, kérdésünkre, hogyan közölte igéjét az Isten, úgy válaszolhatunk, hogy igéjében voltaképpen önmagát közölte Isten avégett, hogy az embert üdvözítse, de ezt az üdvösség történetének folyamán emberi módon tette; az üdvösség története Krisztusban teljesedett be, mert ő az Isten teljes és végérvényes megnyilatkozása a világban, de ő a forrása is az ebből a megnyilatkozásból eredő üdvösségnek és isteni élet- közösségnek; az egyházban lesz az ember részese ennek a krisztusi közvetítésnek, — ha nem is külső hatásaiban és végső megnyilvánulásában, de mindenképpen láthatatlan kegyelmi valóságában, amely az isteni üdvösség szentsége, jele és hatékony közvetítője a világban. II. HOGYAN KELL ISTEN IGÉJÉT HIRDETNÜNK AZ EGYHÁZBAN ? Az isteni kinyilatkoztatásról szóló zsinati tanítás fönti kifejtésének végeredménye az, hogy Isten üdvözítő igéjét ma az egyház közvetíti a világban. Ennek az egyházi közvetítésnek legsajátosabb módja nyilvánvalóan az igehirdetés, bibliai szóval, a kerygma. Kérdésünk most éppen az, milyennek kell lennie ennek az egyházi igehirdetésnek, hogy valóban kerygma legyen, tehát hogy valóban Isten üdvözítő igéjét hirdesse és üdvösségre tápláló kenyerét nyújtsa az embereknek. Válaszunk lényegében az, hogy az egyházi igehirdetés akkor tölti be rendeltetését, ha mind tartalmában, mind pedig módjában megfelel annak, amit hirdet: Isten igéjének. Most tehát az a feladatunk, hogy a fentiek alapján ösz- szegyűjtsük azokat a lényeges követeleményeket, amelyeket Isten igéje az egyházi igehirdetés elé állít. 1. Mivel igéjével Isten önmagát közli avégett, hogy az embert üdvözítse, az egyházi igehirdetésnek is az a rendeltetése, hogy ezt az isteni üdvösséget, 12
