Szolgálat 2. (1969)
Tanulmányok - Békés Gellért: Az ige szolgálatában
Szentleikének pünkösdi kíárasztásával Isten országa eljött, s — ha szellemi leg láthatatlanul is — jelen van az ember világában. Ez az istenország a bibliában nyilván nem Isten mindent átfogó uralmát jelenti, nem Isten mindenható erejét, amellyel megteremt és szüntelenül fönntart minden létezőt, hanem egészen sajátos értelemben azt az isteni uralmat, amely a Teremtő és teremtménye közt személyi kapcsolatot, üdvözítő istenközösséget hoz létre. Kérdésünkkel összefüggésben ez annyit jelent, hogy Isten Krisztusban végérvényesen kinyilatkoztatja önmagát és végrehajtja üdvözítő szándékát. S ha az ember önként és szabadon elfogadja az isteni üdvösséget, az emberszerető Isten üdvözítő uralma megkezdődik az életében. Azzal, hogy Isten országa Krisztusban eljött közénk, ez az üdvözítő isteni uralom nem Ígéret többé, hanem valóság: az ember világában jelenlévő és működő kegyelmi erő. Bárhol fölhangzik a krisztusi üdvösség örömhíre, az ember akarva-akarat- lanul is választás elé kerül, s azzal, hogy elfogadja vagy visszautasítja az evangéliumot, nemcsak majd az eljövendő ítéleten, hanem már itt és most részesül, vagy nem részesül az üdvösségben. Ebben az eszkatológiai értelemben tehát Krisztus óta az üdvösség történetének nincsen folytatása: az újszövetség nem újabb és további szakasza az üdvösség történetének, hanem maga a valóravált és jelenlévő üdvösség: Isten ítéletének vagy üdvözítő kegyelmének végső időszaka. Az emberiség Krisztus óta Istennel való kapcsolatának ebben az eszkatológiai valóságában él. b) Kétségtelen azonban, hogy a kinyilatkoztatás krisztusi közvetítésének eszkatológiai jellege mellett egyházi jellege is van, ami annyit jelent, hogy ez a krisztusi közvetítés térben és időben, emberi közösségben és annak történeti életfolyamatában, tehát „egyházban" valósul meg. Ennek bibliai megértésére elég, ha meggondoljuk, hogy Isten kinyilatkoztatása, maga az isteni ige éppen közlésének emberi módja miatt, az újszövetségben éppúgy, mint az ószövetségben, egyházat hoz létre. Isten Mózes és a próféták által ugyanis egy kiválasztott néphez fordul, s ezzel a néppel közli tanítását és parancsait, ezzel a néppel köt szövetséget és hűsége jutalmául ennek a népnek ígéri meg az üdvösséget. Hasonlóképpen történt ez Krisztus által is. Krisztus is a néphez fordul s meghirdeti az ígéret beteljesülését: Isten országának evangéliumát. A nép vezetői azonban visszautasítják és megtagadják Messiásukat. Krisztus ekkor tizenkét új pátriárkát, az apostolokat választja ki, és köréjük gyűjti Isten új választott népét, az ő egyházát. Ezzel az új néppel közli az evangélium üdvözítő örömhírét, s megváltó vérével ezt a népet egyesíti új, végleges és örök szövetségben Istennel. Erre a népre árasztja ki Szentlelkét, hogy a Lélek — mintegy Krisztus szellemi helyetteseként — épségben megőrizze az egyházban, 'az apostolok és utódaik ajkán az evangéliumi igét és — a világ végéig — általuk hirdesse a megváltás örömhírét. Mindebből nyilvánvaló, hogy Krisztus evangéliuma és 10
