Szolgálat 2. (1969)
Halottaink - H. M. Enomya-Lasalle: Zen - Weg zur Erleuchtung (Cser Palkovits I.)
Cicognani államtitkár testvérének, a liszabonl nunclusnak is. Végül Münchenben telepedett le. Itt kapott rendes lakást és nyugdíjat. 1967 nyarán halt meg felesége, akit már a kát. szertartás szerint temettek el. Mikor e sorok Írójának átadta igazoló iratait, kijelentette, hogy mindenben aláveti magát az Egyház rendelkezésének. Döpfner bíborosnál gyorsan intézkedtek. 1963 május 3-áról keltezett levél szerint: „A kát. Egyházba való visszavétele kérelmét alapjában elfogadták, azonban mivel az önálló magyar görögkeleti egyház érseke volt, az ügyet a Bad Godesbergben levő apostoli nunciusnak terjesztették elő“. Egyúttal megbízták a helyi plébánost, hogy amennyiben gyenge egészségi állapotára való tekintettel szükséges, feloldozásban és a betegek szentségében részesítse. Az ügy teljes befejezésére nem került sor, mert március elején agyérelmeszesedés következtében meghalt. Természetesen a kát. egyház szertartása szerint temették el. A szomorú epilógussal egy zaklatott, nyugtalan papi élet zárult le — a végén azonban Istennel való teljes megbéküléssel. Róma is szabaddá lett halálával egy nem könnyű visszatérési probléma megoldásától, miután érsekké szentelése érvényes volt. Sümegh Lothár KÖNYVEK H. M. Enomya-Lassalle: Zen — Weg zur Erleuchtung. Herder-Verlag, Wien, 1969. P. Lassalle Hugó, német jezsuita, japán misszionárius hosszú évtizedeket töltött a fölkelő Nap országában. Átélte az atombombatámadást; nemcsak hittérítő buzgó- sága, fölvett japán neve (Enomya), de az okszerű alkalmazkodás elve s érdeklődése is arra késztette, hogy Japán vallási világnézetével behatóan foglalkozzék. Ez az érdeklődés vezette el a zen-buddhista vallási mozgalom megismeréséhez, amelynek lényegébe, lelkiségébe és módszereibe — sok tanulás és gyakorlat után — európai létére meglehetősen ^mélyen hatolt be. A zen-elmélkedés gyakorlása segítette a szerzőt (a könyv alcímeinek: út a megértéshez, bevezető az elmélkedés munkájához — értelmében) — mint mondja — annak felismeréséhez, hogy mekkora behatással van ez a módszer a japán gondolkozásra. Nem annyira a vele való elméleti foglalkozás, mint még inkább a zen-elmélkedések fokozott elmélyítése a fö. Bevallása szerint egyéni vallásossága is nyert e gyakorlat segítségével s meggyőződése, hogy bármilyenirányú is legyen az emberek vallási hovátartozása, a zen-elmélkedési módszer haszna kétségtelen. Rohanó korunkban is elmélyült, benső nyugalomhoz segíteni másokat: ez a könyv célja. Hiszen riem kevés azok száma, akik gépiessé vált és a műszaki fejlődés irányába erősen eltolódott világunkban is fokozottan érdeklődnek egy, a Kelet szellemi s lelki arculatát tükröző elmélkedési irány tartalma és mikéntje iránt. Éppen a rohanó élettempójú, okoskodó európai ember számára nyílik meg itt egy új világ, amely őt és életét nem csak vallási, de mélyen emberi vonatkozásaiban is teljesebb érettséghez segíti, Azonkívül a japán gondolkozásra kiható említett vonatkozása miatt, e módszer a japán lélek és szellem helyes megismerésének valóságos kulcsa. P. Lassalle a „megvilágosodás“ lényegéből indul ki s vázolja a hozzávezető három utat. A módszer és a japán kultúra kapcsolatait vizsgálva, kimutatja, mennyit köszön a japán ember a zen-buddhista elmélyülésnek, amely egyébként is szemlélődéssel megáldott lélek- alkatát kiteljesedéshez segíti. Az istenhit és kereszténység vonatkozásában a zen- módszer előnyös alkalmazásának lehetőségeire utal. A vallási türelem és a nyílt, őszinte dialógus korában megnőtt annak az eshetősége, hogy más irányok képviselőitől is tanuljunk. A könyv e szeilémben óhajt támogatást nyújtani. Cser-Palkovits István 100
