Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Istenélmény és hit

meg nekünk, mint „olyan tekintet, amelyet nem nézhetünk" és következésképp, amely elől nem rejtőzhetünk el. Sartre akarata ellenére is modern nyelvre fordítja le az un. negatív teológiát.

Mégis, a keresztény hit tartalma és indítéka többet kíván tőlünk; hitünk tanítása szerint Isten Igéjében kifejezte magát és Jézus Krisztusban láthatóvá lett számunkra. „Istent senki sem látta, de az egyszülött Fiú kinyilatkoztatta". „Fülöp, aki engem lát, látja az Atyát“.

Senki sem vonhatja kétségbe Krisztus eljövetelének — a Krisztus-eseménynek — jelentőségét a nyugati világ, de általában a mi világunk számára. Maga a modern ateizmus sem képzelhető el Krisztus nélkül, ezért ebben az értelemben „kereszténység-utáni" jelenség. De azzal még nem találkozunk Krisztussal, ha elismerjük jelentőségét az emberiség fejlődése szempontjából. Mit jelent hát Krisztussal „találkozni" és hol találkozhatunk vele? Amikor fiatal folyóiratunk, a Christus közvéleménykutatást rendezett és megkérdezte: „Kicsoda Krisztus az ön számára és hol találkozik vele?“, a legtöbb fiatal azt hangsúlyozta, hogy a jelenben találkozik vele: „A magam részéről ezt mondom: Krisztussal kizárólag ott találkozom, ahol él. Amikor az evangéliumot olvasom, rögtön megjelenik előttem a mai emberek tömege, azok, akik szenvednek, akik számtalan nehézséggel, a mindennapos gondokkal vesződnek. Tehát Krisztust azokban az emberekben találom akikben él" (Christus 1, 1954 január, 108. lap).

Ebben a fiatalos „kizárólagosságban" van talán némi egyoldalúság. De a fentebbi vallomás szép tanúságtétel a feltámadt Krisztus mellett: Krisztus legyőzte a halált és ma is él az emberekben. Mindez eszünkbe juttatja La- cordaire kissé romantikus, de mély szavait Krisztusról, akit „egyedül szeretnek mindörökre“. A fentebb említett közvéleménykutatást így kommentálta és összegezte P. Giuliani: „A legtöbb keresztény a szeretet Leikéhez való hűségében — a világban ma is munkálkodó Lélek megélésében — tudatosítja Krisztushoz való tartozását".

Úgy gondoljuk, hogy ennek a Léleknek a sugallatára a keresztények figyelme ma a megtestesülés értelme, és nem annyira a csoda felé fordul. Fia csak a csodán csodálkozunk, ha megmaradunk az emberi természet számára megnyílt — Istenember által megnyitott — isteni élet ámulatánál, ezzel még nem fedeztük fel a maga teljességében mindazt a gazdagságot, amelyet a megtestesülés titka rejt az emberi történelem számára. „Alászállott a mennyből". De a Credo-val ezt is hozzá kell tennünk: „érettünk, emberekért", A mai keresztények, még ha nem is hivatkoznak folyton az egyházatyák írásaira, újra felfedezik az atyák által hirdetett teljes Krisztust, aki a történelem során bontakozik ki (misztikus Testében) és így éri el lassan teljességét. A Fő sorsa összefonódik tagjaiéval.

Nemcsak rólunk, Róla is szó van: mert az üdvösségre vonatkozó terve nem olyasmi, ami csak „kívülről", mintegy mellékesen érintené Őt; hiszen

29