Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Istenélmény és hit

is a m a r t ü r i o n - ból, tanúságtételből származik.) Mindez azonban másodlagos, bármit is gondoljon Pascal. Az első keresztények hittek az apostoloknak, még mielőtt ezeket megölték volna.

Az első tanúk szaván keresztül az első keresztények Krisztussal kerültek kapcsolatba: az apostolok elmondták élményüket és így a keresztények is találkoztak Krisztussal. Ezek a keresztények is megismételhették volna Sichar lakóinak szavait, akik a szamariai asszonynak megjegyezték: „Most már nem a te beszédedre hiszünk, mert magunk hallottuk és meggyőződtünk róla: Ez valóban a világ üdvözítője“ (Jn 4,42).

Egyébként nemcsak kezdetben, hanem ma is és minden időben így történik az átmenet a „személyes vallásosságához, az igazán elkötelezett hithez: az ember személyes élmény útján magáévá teszi a gyermekkorban hagyományosan kapott hitet, vagy szakít más meggyőződésekkel.

Ez a személyesedés, ez a személyes tapasztalat — főleg ha „hagyományos“ vallásosság keretében bontakozik ki — arra az élményre emlékeztet, amelyről Avilai Szent Teréz, ez a rendkívül értelmes és megfontolt misztikus beszél, amikor a misztikusok által hallott „belső hangokról“ ír. Nem addig ismeretlen szavak meghallásáról van szó, hanem jól ismert és százszor olvasott szavak jóváhagyásáról. A belső tapasztalatban az illető megbizonyosodik arról, hogy a szavak neki szólnak, rá vonatkoznak: „Én vagyok, ne félj“! Döntő tapasztalat. De minden félreértést el kell távolítanunk e tapasztalatnál; még ha filozófiának tűnik is: mindenekelőtt meg kell világítanunk magának a tapasztalatnak a fogalmát. Miről is van szó?

Mások megtapasztalása

Világos — nyitott kaput döngetünk —, hogy az emberi tapasztalat két részre osztható.

Először is: a dolgok, a „tárgyak" megtapasztalása, az objektív tények tapasztalata: erre gondolunk szinte ösztönösen, amikor tapasztalatról van szó. így pl. tapasztalom azt, hogy a cukor elolvad a vízben, vagy hogy a vasdarab súlyos. Elemi, durva tapasztalat. Különben a laboratóriumban különböző eszközökkel, lencsékkel, mikroszkópokkal, teleszkópokkal, mérlegekkel, elektromos és kémiai elemzésekkel „tapasztaljuk meg" a dolgokat, hogy előre elkészített feltételek között felvehessük adataikat. A tapasztalat itt tudományos kísérlet lesz: kikisérletezhetjük a dolgokat anélkül, hogy megváltoztatnánk természetüket.

A másik fajta emberi tapasztalat: mások megtapasztalása. Ez is igen fontos helyet foglal el életünkben. Az emberek nemcsak „tárgyként“, hanem „alanyként“ jelennek meg, vagyis olyan lények, amelyeknek „bensejük“ van: ez a benyomások központja, elhatározások kiindulópontja. A személy, ahogy Merleau-Ponty írta, „minden lét gyújtópontja". Mint szabadságot ragadjuk meg: jórészt eredeti és előre láthatatlan reakciói vannak, képes igazi „ado25