Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Istenélmény és hit

Isten megtapasztalása?

Nehéz erről beszélni, a teológusok szemében ez veszélyes téma. Mir denekelőtt azok tekintik veszélyes kérdésnek, akik —nem a legmélyebbek - a hitről túlságosan világos és kényelmes elméleteket gyártanak: ezekne a hit bizonyossága szorosan a történelmi bizonyossághoz kapcsolódik: tehá a tanúságtételek kritikájának következménye. Csakugyan, a történelemtudc mány a megfelelően végzett kritikai munka után, a tanúságtételek alapo: vizsgálata után bizonyossághoz vezet. De a hit nem „tudomány“, mégcsal a történelemtudományhoz sem hasonlítható, jóllehet e tudomány bizonyos szerepet játszhat benne. A hit eredeti mivoltában Isten közvetlen megtapasz talása. Isten miatt hiszünk Istennek, — „mert Te vagy maga az Igazság“ — nem pedig az emberi logika miatt, amely a fogalmakat rendezi. A teoiógií „tudományágnak megvan a maga helye a hiten belül, de sohasem tudjí aprópénzre váltani, teljesen helyettesíteni a hit aranyfedezetét. Más teológu sok, — és a legtöbb közülük óvatosan kezeli a hit és a történelemtudomány közötti analógiát —, bizalmatlanok maradnak, és joggal, egy bizonyos tapasz talattal szemben: az a „krisztusi érzék", amely szétfolyó és szentimentális óvatosságra int bennünket. A Zsinatra beterjesztettek egy szkémát, amely éppen ezt a bizalmatlanságot fejezte ki a hit élményével kapcsolatban: meg szavazására nem került sor.

Még veszélyesebb az Isten megtapasztalásáról beszélni a filozófusok előtt, főleg a mai filozófusok előtt. Ma már nem vonatkoztathatunk el a mélypszichológia eredményeitől. Nos, a mai filozófus, ha csak egy kicsit is ismeri a mélypszichológiát, tudja vagy sejti, miféle kombinációk, lelki vegyületek eredménye az, amit tapasztalatnak nevezünk; látja a szükségletek, az ösztönök, a külső és belső determinizmusok szerepét. Egyébként még a nem szakfilozófusok is felismerik, milyen nehéz az embernek pontosan kifejezni azt, amit látott.

Végül, a hit élményére való hivatkozás sokak számára igen lehangoló lehet. Lehet, hogy az igazi misztikusok megelégedettek; de a legtöbb keresztény nem érzi magát megelégedettnek. Nem akarnak olyan hamis misztikusok lenni, akik kétes látomásokra alapozzák hitüket, és annak erősségét az érezhető buzgósággal és az elérzékenyülés mértékével mérik.

Mégis rá kell szánnunk magunkat, hogy a hit élményéről beszéljünk. Gondoljunk a kereszténység kezdetére: a kétezer évvel ezelőtti hit kirobbanására és első továbbterjedésére. Az apostolok egyáltalán nem voltak a rendszeres teológia professzorai; de elbeszélték Krisztussal való találkozásukat és továbbadták a tőle kapott üzenetet. Igehirdetésükben nem adtak tudós történelmi leckét. Elmondták tapasztalatukat, ami nem „történeti“ a szó szoros értelmében. „Az élet megjelent. Mi láttuk, tanúságot teszünk róla...“ (1 Jn 1,2). Ezért a tanúságtételért egyébként halál vár rájuk. (Maga a mártír szó

24