Szolgálat 1. (1969)

Tanulmányok - Morel Gyula: Változások a mentalitások világában. Papi lelkiség és világi lelkiség

lelkiség fejlődött és fejlődik a legkülönbözőbb szociológiai feltételek szerint (1), így az egyházban elfoglalt rangok és rendek alapján, mint pl. a papi és a világi lelkiség.

Senki előtt nem kétséges, hogy mind a papi lelkiség, mind pedig a világi hívők lelkisége sok változáson ment keresztül az utóbbi időben, különösen talán Krisztus Titokzatos Teste tanának renaissance-a, a világi hívők apostol- ságának szorgalmazása, valamint a zsinatot közvetlenül megelőző, a zsinat alatti és utáni, a laikusok „rendjére“ vonatkozó szellemi áramlatok kibontakozása óta. Maga a teológia is más szemmel nézi ma a két lelkiség megegyező és eltérő vonásait. Ha pedig vallásszociológiai szemszögből közeledünk ugyanehhez a kérdéshez, kétségtelen közeledést veszünk észre a két jelenség között. Ez a rövid vázlat csak az utóbbi szempontból kíván néhány olyan összetevőre rámutatni, amelyek a papi lelkiség és a világi hívők lelkisége közötti különbségek csökkenésében szerepet játszottak. Az egész témát kimerítő alapos tárgyalásról ebben a keretben nem lehet szó. A mentalitások világa Gurvitch figyelmet érdemlő skáláján (2) a legösszetettebb, a leghozzáférhetetlenebb rétegek közé tartozik. Mégis hasznos lehet az itt szándékolt áttekintés, mely a részleteket csak éppen érinti: a lényeges szempontok így is kifejezésre jutnak.

Papi lelkiség a megváltozott körülmények között

Igen sok természetes összetevő játszik szerepet abban, hogy jellegzetes, különleges papi mentalitás és papi lelkiség létezik. A katolikus egyházban csak férfiak lehetnek papok, következésképpen a papi mentalitásban a férfi mentalitás vonásait fedezhetjük fel. A római szertartásban a papok szinte kizárólag nőtlenek (a kevés kivétel, az első időktől eltekintve, egészen új keletű), lelkiségükbe tehát szükségképpen belejátszik a nőtlen ember gondolkodásmódja. Több-kevesebb általánossággal más összetevők is hasonlóképpen befolyásolják a papi lelkiség kialakulását, így pl. a szentelés korhatára, a származás és munkahely átlagos adatai, stb. Mindezeknél lényegesebben szabja meg azonban a papi mentalitást ennek a hivatásnak a társadalomban elfoglalt réteg jellege, valamit a foglalkozásnak mint társadalmi szerepnek értékelése.

Elsősorban tanulmányai, vagyis akadémikus volta következtében a pap az un. középosztály tagjává válik és így a középosztály normáinak és magatartásmódjának állandó befolyása alá kerül (3). Külön érdekes elmélkedésre adna alkalmat, ha megkeresnénk egyenként ennek az akadémikus-középosztálybeli mentalitásnak egyes jellemzőit a papi lelkiségben és feltennénk a kérdést, mennyiben szükségszerű ill. mennyiben hasznos „Krisztus Testének építésében“ ezeknek egyike-másika. Itt azonban célkitűzésünknek megfelelően csak azok a szempontok kerülhetnek tárgyalásra, amelyek a papi lelkiség és a világi hívók lelkiségének egymáshoz való közefedésében szerepet játszottak. Ezek közé tartozik a tény, hogy magának a középosztálynak a

18