Szolgálat 1. (1969)
Könyvszemle - Ritter Márton: Egy magyar lelkiíró sikerei külföldön
nem kényszerűségből, hanem teljes tudatossággal vállalta a „názáreti ács“ (Mk 6,3) visszavonult, csendes, sikerekben annyira szegény életét. Jézus megkísérlésének története — bárhogyan magyarázzák is az exegéták — ennyit legalább bizonyít. Eddig is minduntalan arra hivatkoztunk, hogy Boros könyvei elsősorban „lelki“ könyvek; elmélkedések gyűjteményei. Itt ezt különösen is hangsúlyoznunk kell. Könyvének elmélkedés-jellegét nemcsak az alcím mutatja, hanem — talán még jobban — művének első fejezete, amelynek ezt a címet adta: „Az elmélkedés kockázata“ („Wagnis der Meditation“). „Kockázat“ az elmélkedésben?! Igen! Mert lehet, hogy elmélyült elmélkedésünk gyümölcseként az isteni akaratnak oly erős megnyilvánulása tör ránk, amely egycsapásra kilendít bennünket megszokott kerékvágásunkból, felforgatja eddigi életmódunkat és egészen más irányba tereli életünket. Úgy, ahogyan Szent Józsefről olvassuk, akire csendes visszavonultságában („álmában“) tört rá Isten akaratának megnyilvánulása („az angyal szava“), s ez az isteni akarat életének, önakaratának teljes odaadását, csendes felőrlését kívánta tőle. Minden igazi elmélkedésben ránk „leselkedik“ ez a veszély, minden komoly elmélyülés magában hordja azt a „kockázatot“, hogy Isten megragad bennünket, hogy kiemel megszokott életkörülményeinkből, s a teljes odaadás, a szolgálatában való teljes felmorzsolódás útjára tereli. Nyilvánvaló, hogy Borosnak nincs más kívánsága, mint hogy ezzel a könyvével elősegítse bennünk ezt a fordulatot. Találkozás az Istennel Azok, akik arra törekedtek a történelem folyamán, hogy igazi keresztényekké legyenek, két kérdésre keresték a választ: „Hogyan találhatok irgalmas Istenre?“ — és: „Hogyan lehetek igazi emberré?“ „Luther Márton egy életen át küszködött az első problémával. Ez, az Isten eszméjétől annyira megrendült, ez a dinamikus, ez a szeretetében és haragjában egyaránt mértéktelen ember, akit az Abszolutum hatalma annyira megigézett, azt írja 1527. okt. 27-én Wittenbergből Melanchtonnak: .Semmi más után nem vágyódom és semmit nem szomjúhozom annyira, mint az irgalmas Istent!' Ugyanakkor egy másik érzékeny és nagykultúrájú ember, Rotterdami Erazmus, egy másik kérdésre keresi a választ: .Hogyan juthatok el az igazi (jól megalapozott) emberhez?' “ (7. old.) — Ezekkel adja meg Boros László következő könyvének (7) alaphangját. És a válasz? „Amilyen mértékben megtalálod az utat embertestvéreidhez, oly mértékben válsz igazi emberré és egyben így éred el Istent is“ (11. old.). 7 (7) BOROS, Ladislaus: Im Menschen Gott begegnen. (Mainz 1967), Matthias-Grüne- wald-Verl. 162 p. 6 81
