Szolgálat 1. (1969)
Könyvszemle - Ritter Márton: Egy magyar lelkiíró sikerei külföldön
„limbusz-elmélet“ így feleslegessé, a megoldás az eddigieknél „emberibbé“ válik. Mégegyszer szeretnék hangsúlyozni, hogy ennek a cikknek célja nem a bírálat, csupán az ismertetés. Hogy Boros elmélete mennyire helytálló, azt sem állítani, sem cáfolni nem akarjuk. „Emmanuel“ Boros László második könyve egészen más gondolatkörből fakad: munkájának középpontjában a názáreti Jézus áll. Címét talán így lehetne magyarra fordítani: „A köztünk élő Isten“ (3). „Ez a könyv olyan emberekhez fordul — írja Boros műve bevezetésében —, akik bármilyen okból ,Isten-távolban' élnek. Azokhoz az emberekhez, akik számára maga a szó ,Isten', üressé és tartalmatlanná vált. A keresőkhöz, akik keservesen szenvednek attól, hogy nem tudják megtalálni az utat Ahhoz, Akiben beteljesülésüket sejtik. De azokhoz a keresztényekhez is, akik életük egy rettenetesen fájó pillanatában felfedezték, hogy életük középpontjában már nem Isten áll, hogy életük felületessé, valódi mélység nélkülivé, egzisztenciális értelemben .istentelenné' lett" (7. old.). Boros könyvének ezek a bevezető szavai már elárulják, miről is szól munkája. S mégis tévednénk, ha azt hinnők, hogy a szerző a megszokott „istenérvek“ felsorakoztatásával szeretné „megtéríteni" olvasóit. Nézzük azonban tovább a bevezetést! „Mindjárt az elején meg akarjuk nyugtatni az olvasót, hogy itt nem talál majd istenérveket. Ennek a könyvnek célja sokkal szerényebb. Korunk élet- tapasztalatából kiindulva ... az Istenhez vezető utat szeretné előkészíteni. Utat készíteni Istenhez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy istenérveket kell kidolgoznunk.“ (7. old.) S valamivel előbb: „Bár filozófiai könyv ez, mégsem tételez fel semmiféle bölcseleti szakismeretet. Amit feltételez, az csupán egy: a .nyugtalan szív' (uo.). Miről szó! tehát Boros Lászlónak ez a könyve? Már mondtuk: nem Istenről, de mégcsak nem is Krisztusról, hanem a „názáreti Jézusáról. Első pillanatra meghökkentő ez a mondat, de Boros ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Jézust nem isteni csupán emberi mivoltában kívánja olvasói elé állítani. Éppen ezért olvasóitól még hitet sem kíván. Jézust azonban úgy akarja olvasói elé állítani, hogy Jézus személyén keresztül elvezesse őket Krisztushoz, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet“ (Jn 14,6); aki Istenhez vezető utunk is. A szerző nem tagadja, hogy ötletét tulajdonképpen Romano Guardi n i nek, a most elhúnyt német teológusnak köszönheti. „Már többször érintettük a kérdést — idézi Guardinit —, lehet-e Jézussal kapcsolatban pszicho(3) BOROS, Ladislaus: Der anwesende Gott. Wege zu einer existentiellen Begegnung. Olten — Freiburg i. Br. (1964), Walter-Verl. 242 p. 78