Szolgálat 1. (1969)
Eszmék és események - Békés Gellért: A keresztény egység ügye Uppsalában
Békés Gellért A KERESZTÉNY EGYSÉG DGYE UPPSALÁBAN Az Egyházak ökumenikus Tanácsának IV. közgyűlése A nem katolikus keresztény egyházak Genfben székelő ökumenikus Tanácsa július 4 és 19 között tartotta negyedik közgyűlését az ősi svéd egyetemi városban, Uppsalában. Ez a keresztények egyetemes egységét szolgáló intézmény húsz évvel ezelőtt, 1948-ban alakult meg Amsterdamban. Akkor 147 egyház kiküldöttei — a javarészt anglikánok, lutheránusok, kálvinisták közt néhány ortodox — alakították meg az ökumenikus Tanácsot; most — az Evanstonban (USA, 1954) és a New Delhiben (India, 1961) tartott második és harmadik közgyűlés után — a svéd lutheránus egyház meghívására már 235 tag-egyház több mint hétszáz kiküldöttje gyűlt össze a megnyitó isten- tiszteletre, Söderblom uppsalai érseknek (1931), az egységmozgalom nagy harcosának egykori székesegyházában. Söderblom már 1925-ben megszervezte a gyakorlati keresztény együttműködés (Life and Work“) első nemzetközi konferenciáját Stockholmban. Ezen az Uppsala új sportcsarnokában, a Fyris Hallenban tartott közgyűlésen a hivatalos delegátusokat a nem tag egyházak megfigyelői, az ifjúsági kiküldöttek és a sajtó és rádió képviselői is nagy számban vették körül. Az ökumenikus Tanács új főtitkára, Eugen Carson Blake, amerikai pres- biteriánus, az Uppsalában megjelent ortodox, köztük az orosz delegátusok nagy számára (a delegátusok csoportjának kb. 10%-a) hivatkozva megállapította: „Nem lehet továbbra is azt állítani, hogy az Egyházak ökumenikus Tanácsának közgyűlése protestáns zsinat volna“. Ha a katolikus egyház meghívott vezető embereit, mint Mons. Moehlert, a Szent Officium helyettestitkárát, és Mons. Willebrandsot, a Egység Titkárságának vezetőjét, valamint a 15 hivatalos megfigyelőt a többi nem hivatalos katolikus teológussal és újságíróval is számba vesszük, azt kell mondanunk, hogy legalábbis képviseleti szempontból az EÖT-nak, eredeti szándéka szerint, egyre jobban sikerül kifejezésre juttatnia egyetemes, katolikus jellegét. Ez a „katolicitásra" való törekvés azonban a közgyűlés szellemében is erősen megnyilvánult, s elvi vonalon főleg a hittani kérdésekkel foglalkozó első szakcsoport munkájában jutott kifejezésre, amelynek tárgya a Szentléleknek és az egyház kato- licitásának viszonya volt. A katolicitásra való törekvést még jobban elősegítette az ökumenikus Tanács és a római egyház közt a zsinat óta kialakult jó viszony és együttműködés. XI. Piusz pápa Mortalium animos kezdetű enciklikájában (1928) még elitélte az ökumenikus mozgalomban jelentkező liberális jellegű „pan- christian“ törekvéseket, mivel a hitbeli közömbösség veszélyét látta bennük. Ennek megfelelően a Szentszék, egészen az EÖT megalakulásának másnapjáig, a katolikusoknak megtiltotta az ökumenikus mozgalomban való rész68
