Szolgálat 1. (1969)
Tanulmányok - Szabó Ferenc: Romano Guardini
und zeitgerechte Gestaltung des ursprünglichen Wesens“, (uo. 19.) R. aláhúzza, mennyire terméketlen a konzervativizmus magatartása. Szellemesen jegyzi meg: csak akkor képes az ember az örökséget megőrizni, ha a jövő újdonságát is hatalmába keríti, (uo. 18.) A jövő lelkiségének különösen három jellemvonását emeli ki: át kell élnie az Isten megfoghatatlanságának a titkát, a világi életet és a világ szolgálatát mint lelki programot kell fölfognia, az új aszkézisben magának a hívőnek kell meghatároznia a mértéket, nem pedig idejétmúlt aprólékos előírásokra kell támaszkodnia, amelyeket az új szituációban úgysem lehet már alkalmazni. (23) Nem szabad összetéveszteni az Isten megfoghatatlanságát az Isten megismerhetetlenségével. Istennek, a végtelen létnek a létét be lehet bizonyítani akár a véges létezők természetéből, akár közvetlenül az ember megismerőképességének és akarásának struktúrájából. Mindkettő a végtelenre nyitott, amennyiben egyetlen véges tárgy sem tudja kielégíteni. De ebből még nem következik, hogy az ember meg is ragadja, meg is „fogja" a végtelen Létet. Kiemeli, mennyire fontos, hogy a mai ember éppen a hitetlen környezet miatt átélje az Isten megfoghatatlanságának a titkát. (24) „Der Mensch lebt nun einmal nicht nur in einer vorgegebenen Welt, heute macht er sie.“: Schriften VII, 25. (25) R. örököse annak a realizmusnak, amely Aquinói Sz. Tamást jellemezte, élesen szembeszállt azzal az utópiát kergető misztikus irányzattal, amely azt hitte, hogy az ember minden idejét és erejét képes a szemlélődésnek szentelni. Az igazi lelkiéletnek a konkrét anyagi valóságra is kell épülnie. (26) „Das vorbehaltlos redlich gelebte weltliche Leben ist schon ein Stück des frommen Lebens, weil Gott die Welt selbst liebt, sie selbst begnadigt und kein Konkurrent zu ihr ist, der ihr neidisch wäre.“: Schriften VII, 25. A világban élő ember lelkiségét R. egy kis könyvében (Alltägliche Dinge, Einsiedeln 1966) külön is kifejti. (27) R. szerint a diaszpórában élő kereszténynek egyik legfőbb feladata fölkutatni a „névtelen keresztényeket“, vagyis azokat az embereket, akik saját lelkiismeretük szavát követve szeplőtlen becsületességgel élnek. Feladata továbbá a saját nevén szólítani a névtelen keresztényt, vagyis tudatára ébreszteni tényleges keresztény mivoltának, hiszen ő is az Isten kegyelmében él. A „névtelen keresztény“ is R. egyik kedvelt témája. Die anonymen Christen: Schriften VI, 545-554. ROMANO GUARDINI 1883 — 1968 Azt mondják, hogy a lángész több „személyiséget“ hord magában; rövid élete során megsokszorozza létét. De ha csak ez lenne a zseni jellemzője, világunknak tele kellene lennie zsenikkel. Ha mégis oly kevés lángésszel találkozunk, ez azért van, mert a különböző „személyiségek“ között igen ritkán jön létre az összhang. Romano Guardini esetében a filozófus, a teológus, a liturgista, az irodalomkritikus, a lelki iró, a pedagógus és a hitszónok — a sokszor ellentétesnek tűnő tulajdonságok is — harmóniába simultak: a keresztény humanista tökéletes típusát alkották meg. 1968. október elsején hunyt el Münchenben. Liturgikus, filozófiai és teológiai munkáit Magyarországon is jól ismerték; műveit a legkülönbözőbb nyelvekre lefordították. A liturgia szelleme, Az Úr, A kereszténység lényege, 51
