Szolgálat 1. (1969)
Programunk
PROGRAMUNK Üj köntösben és részben megváltozott programmal folytatjuk munkánkat — a Zsinat szellemében. Az új idők jeleit figyelmesen fürkésző XXIII. János pápa 10 éve hirdette meg a II. Vatikáni Zsinatot. Ablakot nyitott a ma friss levegőjének és a népek megbékélésén fáradozott. A Zsinat azóta lezajlott: „nem annyira új elméletekkel állt elő, mint inkább új energia-forrásokat nyitott“ (VI. Pál). Ez a világraszóló esemény az Egyház életében és a lelkiélet teológiájában is igen sok újat hozott. A „Papi szolgálat és élet“ c. zsinati okmány így foglalja össze az új krisztocentrikus papi lelkiség lényegét: „. . . mindig Ő (Krisztus) marad életünk egységének forrása. A papok tehát úgy tehetik egységessé életüket, ha Krisztussal egyesülnek az Atya akaratának megismerésében és a rájuk bízott nyájért való önfeláldozásban. Ha igazán jó pásztorként dolgoznak, akkor éppen a lelkipásztori szeretet gyakorlásában fogják megtalálni a papi tökéletességnek azt a kötelékét, amely életüket és tevékenységüket egységbe fűzi. Ez a pásztori szeretet elsősorban a szentmiseáldozatból fakad, ezért ez a papi élet középpontja és gyökere. A papi léleknek arra kell törekednie, hogy azt, ami az áldozati oltáron végbemegy, saját magában is valóra váltsa. Ezt viszont csak úgy lehet elérni, ha a papok imádságos lélekkel mind mélyebben behatolnak Krisztus titkába“ (14. pont). A most idézett zsinati szövegrész arról beszél, hogyan foglalhatják a papok harmonikus egységbe lelki életüket külső tevékenységük követelményeivel és hogyan találhatják meg belső életük egységét. A „papi szolgálat és élet“ középpontja Krisztus: az ő misztériumában kell imádságos lélekkel elmélyedni, az eucharisztikus Krisztusból kell élni. Ez a papok egymásközti egységének is a titka, ez gyümölcsöző lelkipásztori tevékenységük forrása. Üj programmal induló füzeteink is ezt a célt akarják szolgálni. Egy-egy központi téma köré csoportosított Tanulmányok világítják meg Krisztus titkát és a belőle forrásozó lelki élet teológiáját. Krisztus Egy3
