Szolgálat 1. (1969)
Tanulmányok - Béky Gellért: Korunk botrányköve: a pap
A vallás, a hit nem magányos. Természetesen, a keresztény tapasztalat egyházi vonatkozása nem zárja ki a személyes imát, azt, hogy szobánk rejtekébe visszavonulva szóljunk a mennyei Atyához. A közösségi szellemnek, a liturgiának és a közös éneknek meg lehet az a veszélye, hogy az ember megfeledkezik a személyes imáról, arról hogy magányosan is Isten elé álljon és metsző, tisztogató tekintetét „kiállja“. De az kétségtelen, hogy a mai nemzedékhez a Lélek szól; Isten a közösségen keresztül nyilatkoztatja ki magát és így hívja az igazi hitre korunk keresztényeit. Béky Gellért KORUNK BOTRÁNYKÖVE: A PAP' 1. Ma divat az utazás. Nemcsak a kiváltságosak, nemcsak a gazdagok utazgatnak: utaznak a munkásemberek, a dolgozók is. Az utazás ma már közönséges, megszokott dolog. Mi is hosszú utat tettünk meg, hogy részt vehessünk ezen a lelkigyakorlaton. Manapság már a lelkigyakorlatra is utazni kell. Lassan eljutunk oda, hogy megírhatjuk az utazás lélektanát. Egy egész lelkigyakorlatot fel lehetne építeni az utazás psychológiájára. Sőt már a külföldre való utazás sem tartozik a kivételes események közé. Újabban pedig a világkörüli utazás kezd egyre terjedni. Sokakat a kényszerűség visz rá a hosszú útra. Másokat csak a pénz, a nyerészkedés, a hivatal űz ki a nagyvilágba. Ismét mások puszta kíváncsiságból, az ismeretlen igézetétől megbűvölve vágnak neki az útnak. A sokféle utazás (elutazás, kiutazás, beutazás, körutazás stb.) között azonban csak egy az igazán fontos és lényeges: ti. a hazautazás. Mert mit ér az olyan út, amely sehová se vezet? S még ha elvisz is ideiglenesen valahová, nem sokat ér számunkra, ha soha haza nem érünk rajta. Az Unesco szerencsétlenül járt elnöke, Hammerskjöld írja naplójában, hogy az igazán nagy út, az igazán hosszú út, a „leghosszabb“ út a „befelé vezető út“. Az, amelyik önmagunkhoz vezet és haza visz bennünket. Hammerskjöld írta ezeket a szavakat, ő, a nagy utazó. Szinte állandóan úton volt. Hivatalánál fogva. A halál is útközben lepte meg ott, valahol Afrika fölött. Találóbb nevet nem is adhatnánk ennek a lelkigyakorlatnak: „a befelé vezető utazás, hazautazás“! A régiek „itinerarium“-nak nevezték ezt a fajta utazást: a szív, a lélek, az egész ember itinerariuma önmagához, Istenhez ... 1 Az európai magyar papok lelkigyakorlatán elhangzott előadás. 34
