Szolgálat 1. (1969)
Tanulmányok - Morel Gyula: Változások a mentalitások világában. Papi lelkiség és világi lelkiség
Morel Gyula VÁLTOZÁSOK A MENTALITÁSOK VILÁGÁBAN. PAPI LELKISÉG ÉS VILÁGI LELKISÉG A „lelkiség“ lényegesen vallási-teológiai fogalmának teremtményi alapját, természetes hordozóját a „mentalitás“ szociológiai fogalmánál kell keresnünk. Nem haszontalan egy ilyen szellemi kirándulás, mert csak így találunk választ a spiritualitások keletkezésének, átalakulásának és megszűnésének jelenségére. Nyilvánvaló ugyanis, hogy Isten, akire minden keresztény lelkiség irányul, nem változik, sem azok az örök igazságok, amelyeknek számunkra a kinyilatkoztatásban feltárt gazdagságából például a ferences lelkiség, a középkori lelkiség, a máriás lelkiség különböző hangsúllyal megélt értékrendben merített. Ezzel el is jutottunk a mentalitások első lényegi vonásához. Nem a valósággal kapcsolatos helyes vagy téves elgondolások ill. ismeretek különböztetik meg egymástól a különböző mentalitásokat, hanem az a valóságról alkotott jellegzetes kép, melynek vonásai más és más élességgel törnek elő, más és más hangsúlyt és így finom mértékben különböző jelentést kapnak, jellegzetesen különböző állásfoglalásokat hívnak elő. Ismeretes, hogy a valóságról alkotott felfogásnak és a fenti értelemben vett értékelésnek ill. állás- foglalásnak a kapcsolata a legtöbb esetben a szocializációs folyamat által a gyermekkorban keletkezik (városi mentalitás, vallásos mentalitás, stb.), létrejöhet azonban tudatos választás ill. felnőtt korban történő helyzetváltoztatás által is (pl. az európai mentalitás felváltása amerikai mentalitással vándorlás útján, vagy a vallásos mentalitás felvétele tudatos meggyőződés, megtérés útján). Jellegzetességét nem annyira a tárgyilagos reflexió, az elvont igazság-ítélet szabja meg, mint inkább a személyesen megélt fontosság, szépség, érték hangsúlya. Funkciója és hatása a közösségek életében, közös- ségalkotő és -fenntartó ereje nyilvánvaló, hiszen azonos mentalitású emberek sokkal könnyebben megértik egymást, biztonságot, támasztékot és örömet találnak a közös alap felfedezésében és kölcsönös gazdagításában, cselekvésükben közös nevezőre tudnak hivatkozni, stb. A mentalitások középhelyet foglalnak el egyrészt a társadalmi szerkezetek ill. folyamatok, másrészt a kultúrák, ideológiák és ismeretrendszerek között. Az európai kultúra és az újkori ipari társadalom pólusai között alakult ki az európai demokratikus mentalitás, hasonlóképpen (nem az azonosság, hanem az analógia értelmében) foglal el középhelyet például a ferences mentalitás a katolikus vallás és a középkori társadalom jellegzetes szerkezeti adottságai között. Ezen az alapon magyarázható a katolikus lelkiség sokfélesége is: dogmatikus és liturgikus kötöttségek kára nélkül más és más 2 17
