Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából
4. Összefoglalás Az elmúlt két évtizedben egyre szélesebb körben művelt kognitív vallástudomány néhány alapfogalmát mutattam be annak érdekében, hogy segítségükkel bevezethessem a kognitív dekonstrukció módszerét, mint a keresztény-zsidó párbeszéd számára ajánlott új perspektívát. A módszert arra használtam fel, hogy bemutassam, miért érthetetlen egy keresztény számára az, hogy a zsidók nem fogadják el Jézust, és fordítva, miért érthetetlen egy zsidó számára az, hogy mások elfogadják őt. Bízom benne, hogy más, látszólag közös fogalmak kognitív de- konstrukciója szintén hasonlóan hasznos eredményekre vezet. A messiás és a megváltás vagy a feltámadás fogalmának az elemzése különösen fontos lehet a vallási alapú antijudaizmus elleni küzdelem szempontjából. Ugyanis nem igazán izgalmas az elme számára az a gondolat, hogy ugyanazt a messiást várjuk, és a különbség köztünk csak az, hogy egyikünk szerint már járt itt, másikunk szerint még nem. Egy ilyen üzenet, bármennyire szép (ha egyáltalán igaz), nem válik „sikeresen terjedő gondolati vírussá”. Azonban a teocidium fogalma számos kognitív csavart tartalmaz, hiszen Isten halhatatlansága sérti a folk-biológiai elvárásokat, a halhatatlan Isten meggyilkolása pedig egy második csavar. Ráadásul a krimik népszerűsége azt bizonyítja, hogy a véres gyilkosságokról szóló történetek izgalmasak, sikeres „kulturális vírusok”. Tehát a teocidium gondolatának antiszemitizmust gerjesztő hatása ellen csak akkor lehet sikerrel fellépni, ha az ösztönös szinten ható ellen-üzenetet tudunk megfogalmazni a zsidó-keresztény párbeszéd során. A javasolt megközelítés hozzájárulhat a cikkem elején felsorolt kihívásokra adandó válaszok megtalálásához is. Remélem, hogy a kognitív dekonstrukció révén egy olyan eszköztárat fogunk tudni létrehozni a következő évtizedekben, amellyel a közös nyilatkozatainkat, egymást, de akár magunkat is, nem csupán érteni, de megérteni fogjuk. Természetesen nem állítom azt, hogy egymás meg nem értése, a kapcsolódó indulatok és a keresztény-zsidó párbeszéd során felmerülő nehézségek kizárólag kognitív okokra vezethetők vissza. De talán ezen okok feltárása hozzásegíthet ahhoz, hogy teljesebb válaszokat adjunk azokra a kérdésekre, amelyek régóta megválaszolatlanok. Pontosabban szólva, amelyekre néha túl sok válasz is létezik, bizonyítandó, hogy egyik válasz sem teljes. 70
