Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

I

rint23 a zsidóságban kialakult egy hatodik ontológiai kategória, Isten kategóriája. Jézus személye azért counterintuitive, mert az két ontológiai kategória (Isten és ember) tulajdonságait keveri. Egy megtestesült isten fogalma sérti a zsidó kultúrához tartozó személy ontológiai kategóriáit, ezért izgalmas lehetett, és sikeresen terjedt el, akárcsak más (minimálisan) counterintuitive fogalmak más kultúrákban. Akik körében sikeresnek bizonyult az eszme, azok lettek a korai zsidókeresztények. Akik pedig elvetették az ontológiai kategóriák keverésének az ötletét, mint logikai abszurdumot, azok megmaradtak zsidónak.

Ezzel az elmélettel az a probléma, hogy a counterintuitivitás kognitív vallástudományi fogalma univerzális, kultúráktól független, a Homo sapiens neurológiája által meghatározott ontológiai kategóriákat feltételez, így a zsidóság sem vezethetett be hatodik kategóriát. Másként fogalmazva: előbb pszichológiai kísérletekkel bizonyítani kellene a kultúránként változó kategóriák meglétét. Ezért nem hatodik kategóriát, hanem az akkulturáció (nevelés) során kialakított kognitív mechanizmusokat feltételezek.

A hagyományos zsidó környezetben felnövekvő gyermek előbb kialakít magának egy minimálisan vagy közepesen counterintuitive istenfogalmat a „zsigeri vallás” szintjén (szélsőséges esetben: „felhőkön ülő, szakállas bácsi”), majd ezt dezantropomorfizálja a teológiai korrektség magasabb mentális szintjein.24 A zsidó források is nagyon széles skálán tartalmaznak istenképeket. Az egyik végletet képviselik a midrások és az ezekre épülő liturgiái költemények antropomorfizmu- sai. Ezek helyenként már-már megközelítik a fizikai testet öltött Isten minimális counterintuitivitását, és ma már nem „illik” ezeket szó szerint érteni. A másik végletet jelenti Maimonides és Yeshayahu Leibowitz absztrakt istenfogalma, amelynek valódi felfogásáig viszont csak kevesen jutnak el.

23 Gerd THEISSEN, ‘Cognitive Analysis of Faith and Christological Change: Contribution to a Psychology of Early Christian Religion’, in István CZACHESZ és Tamás BIRÓ (eds.), Changing Minds: Religion and Cognition Through the Ages (Leuven, Peeters, 2011) 89-108.

24 Mint arra Dobos Károly a kéziratomhoz fűzött megjegyzésében jogosan rámutatott, nem valószínű, hogy a korábbi korok tanulatlan zsidó rétegei messze jutottak el a dezantropomorfizáció folyamatában. Azonban, úgy vélem, addig feltétlenül eljutottak, hogy nem fogadhatták már el a testet öltött Isten evangéliumi történeteit, illetve azt az antropomorf elképzelést, ahogy ezeket a tanulatlan keresztények értették.

68