Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából

ológiai kép ráépül az antropomorfra: kiszorítja az intellektuális dis­kurzusból, de a vallásosság „mélyebb” mentális szintjeiről nem. Czachesz István elemezte a feltámadott Jézus-fogalom, mint counterin­tuitive ágens motívumát a kereszténység első évszázadaiban, annak egymással versengő irányzataiban. Kimutatta, hogy a viszonylag ke­véssé counterintuitive kép az, amely a legsikeresebbnek bizonyult és fennmaradt.21 A kereszténység története során többször is megismét­lődött, hogy egy-egy csoport a Szentháromság tagadása vagy Jézus alakjának eltérő megítélése miatt szakadt ki az egyházból. Ez a jelen­ség véleményem szerint úgy értelmezhető, hogy egy kognitív szem­pontból még intuitívabb, a kognitív optimumhoz még közelebb álló, a teológiai korrektség intellektuális kihívását elutasító felfogás epidemi- ológiailag sikeresnek bizonyult adott történelmi körülmények közt, egyes társadalmi csoportokban. Összefoglalva, a keresztény ember elméjében egymás mellett él egyrészt a minimálisan counterintuitive, az evangéliumi történetek­ből merített, emberszerű Jézus-kép (az ösztönös vallásosság szint­jén), valamint a teológiailag korrekt, maximálisan counterintuitive Jézus-fogalom (az intellektuális szinten). Utóbbi az előbbire épül, és egy tudatos (valószínűleg külső, társadalmi nyomás által is motivált) dezantropomorfizáló mentális mechanizmus nélkül a teológiailag korrekt felfogás nem lenne fenntartható. Az a teológus, aki az intel­lektuális Jézus-fogalom igazságában hisz, nem tekinthet el attól a ténytől, hogy saját maga és a hátországa vallásosságát az elme ösztö­nös szintjein egy gyermekkorban elsajátított, antropomorf Jézus-kép határozza meg. Mi a helyzet Jézussal zsidó szempontból? Egy enyhén counterin­tuitive csodatevő emberrel önmagában nem lenne gond. Hasonló ala­kok előfordulnak a korabeli rabbinikus irodalomban (például Honi ha-meagel, a „körhúzó Honi”22), mint ahogy a későbbi folklórban is ­21 István CZACHESZ, ‘Early Christian Views on Jesus’ Resurrection: Toward a Cognitive Psychological Interpretation’, Nederlands Theologisch Tijdschrift 61(1) (2007) 47—59. Letölthető az Archive for Religion and Cognition oldalról is (http://www.csr-arc.com/, ARC-13). 22 Honi legismertebb említése: Babilóniai Talmud, Taanit 23a. Ennek a csodatévő, esőhozó alaknak a „rabbinizációjával” kapcsolatban lásd: Christine HAYES, ‘The “Other” in Rabbinic Literature’, in Charlotte Elisheva FONROBERT, The Cambrid­ge Companion to the Talmud and Rabbinic Literature (Cambridge UK, Cambridge University Press, 2007) 260, és számosán mások. 66

Next

/
Thumbnails
Contents