Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Biró Tamás: Értelek, értelek… de miről beszélsz?? - A keresztény-zsidó párbeszéd a kognitív vallástudomány perspektívájából
egyaránt ellenkezik a folk-fizikával. A counterintuitive fogalmakat, állításokat nehéz elfogadni, mert ellentmondanak elménk ösztönös gondolkodási sémáinak, de a szokatlanságuk miatt érdekesek, figyelemfelhívók is lehetnek. A túlságosan (maximálisan) counterintuitive állításokat, fogalmakat elvetjük, mert agyunk nem képes feldolgozni őket, vagy átalakítjuk kevesebb ontológiai elvárást sértő fogalmakká. Pszichológiai kísérletek során tesztelték a magukat hívőnek tartó emberek ösztönös istenfogalmát: mi történik akkor, ha nem tudatosan kérdezünk rá a fogalmakra, hanem egy feladat során kell ösztönösen alkalmazniuk az agyukban kódolt counterintuitive ágens-reprezentációt?17 A kísérlet résztvevői hallottak egy történetet, amelyben Isten egyszerre segíti meg a veszélybe kerülteket két különböző helyen. Erre később már úgy emlékeztek, hogy Isten egymás után segített. Bár a kísérlet elvégzése után kitöltött kérdőívben az alanyok úgy válaszoltak, hogy Isten akárhány helyen lehet és segíthet egyszerre, hallja és látja a tőle távol lévőket (sőt, a válaszolók 75%-a szerint egyszerre van mindenhol), de Isten ösztönös elmebeli reprezentációja mégis teljesíti a folk-fizika előírásait. Az agyunk automatikusan antropomorfizál, azaz minimalizálja a counterintuitivitás mértékét. Erre a megfigyelésre alapozva a kognitív vallástudomány bevezette a teológiai korrektség és az ösztönös vallás közötti különbségtételt. Tudatos, intellektuális szinten képesek vagyunk sokkal komplexebb, több ontológiai elvárást is megsértő fogalmakkal operálni. Azonban más esetekben automatikusan működik az agyunk, és a kognitív optimumhoz közelebbi reprezentációkat használ. A túlságosan (maximálisan) counterintuitive gondolatokkal ellentétben, a kevéssé (minimálisan) counterintuitive fogalmak, állítások kimondottan sikeresek az agy/elme szempontjából. Ilyenek például a népmesék és a legendák: a bennük szereplő (minimálisan) counterintuitive elemek miatt érdekesek, ezért megjegyezzük, továbbadjuk őket, és fennmaradnak a kultúránkban. Az eszmék epidemiológiája szempontjából a mérsékelt counterintuitivitás teszi sikeressé a megfigyelhető meséket, legendákat, mint „kulturális vírusokat”. Azok a történetek, amelyek túl sok counterintuitivitást tartalmaznak, mint láttuk, átalakulnak kevésbé counterintuitivvé, a minimális counterintui17 Justin L. BARRETT és Frank C. KEIL, ‘Conceptualizing a Non-Natural Entity: Anthropomorphism in God Concepts’, Cognitive Psychology 31(3) (1996) 219-247 [megtalálható Slone korábban idézett szöveggyűjteményében is]. 62
