Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

1. Párhuzamos monológok vagy dialógus? A zsidó-keresztény párbeszéd lehetőségi feltételei - Nagypál Szabolcs: A zsidó-keresztény párbeszéd a vallásközi közvetítés (mediáció) szemszögéből

amely leegyszerűsíti a szövegek és tények értékelését, és türelmetlen (intoleráns) módon mindazt elutasítóan minősíti, ami nem fér bele saját rögzített értékei és nézetei szűkös és korlátozott keretébe.27 Léte­zik mind zsidó, mind pedig keresztény merevség: ha esetleg ilyen fe­lek párbeszédben kívánnának részt venni, akkor rá kell ébreszteni őket a merevségükre, illetve gondolkodásuk egyes merev jellemzőire; merevségükkel szembeni hajthatatlanságuk estén pedig a közvetítő­nek el kell őket tanácsolnia a részvételtől a párbeszédben.28 A párbe­széd ugyanis sem nem hitvédelem (apologia), sem nem hitvita (disputa) - a merev ember viszont csak e kettőre képes. 4. Az egybemosás (szinkretizmus) tilalma szerint nem megengedett a különböző hagyományok összetevőinek megkülönböztetés nélküli elegyítése és vegyítése, megfelelő lényegi középpont vagy tulajdon­képpeni egyesítő elv nélkül.29 Amennyiben egybemosás veszélyét érzi, a közvetítőnek eseüeg érdemes erre fölhívnia a felek figyelmét; noha ez elsősorban a küldő közösségek és azok vezetőinek föladata. A zsidó­ság az egybemosás szempontjából kivétel a kereszténység számára, mert minthogy testvérvallási viszonyban állnak, olyan szoros a kapcso­lat közöttük, hogy keresztény szempontból nem nagyon volna értel­mezhető az egyesítő elv nélküli keverés, avagy a viszonylagossághit (relativizmus) elharapódzása.30 A kapcsolat sajátos voltát mutatja azon érdekes tény is, hogy a zsidó-keresztény vallási kapcsolatokkal nem a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa foglalkozik a vatikáni szervezeten belül, hanem a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács egyik bizottsága. 27 S. Wesley ARIARAJAH a párbeszéd három határát a három klasszikus félelemnek nevezi: ARIARAJAH S. Wesley, ’Dialogue or Mission: Can the Tension be Resolved?’, in ARIARAJAH S. Wesley, Not without my Neighbour: Issues in Interfaith Relations (Genf, 1999) 102. 28 A merev ember rettegésének önazonosságbéli okaira S. Wesley ARIARAJAH mutat rá: ARIARAJAH S. Wesley, ’Dialogue or Mission: Can the Tension be Resolved?’, in ARIARAJAH S. Wesley, Not without my Neighbour: Issues in Interfaith Relations (Genf, 1999) 102. 29 Stanley Jedidiah SAMARTHA határozza meg így az egybemosást: SAMARTHA Stanley Jedidiah, ’The Holy Spirit and People of other Faiths’, The Ecumenical Review /ERJ (1990/3-4) 255. 30 Stanley Jedidiah SAMARTHA beszél részletesen a viszonylagosságról az egybemo­sás vonatkozásában: SAMARTHA Stanley Jedidiah, ’Religious Pluralism and the Quest for Human Community’, in NELSON J. Robert - BRILL E. J. (eds.), The Unity of Humankind in the Perspective of Christian Faith: Essays in Honour of Willem Adolph VlSSER’T HOOFT on His Seventieth Birthday (Leiden, 1971) 20. 43

Next

/
Thumbnails
Contents