Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

4. Utak a végtelen felé … A zsidó-keresztény párbeszéd a modern teológia fényében - Raj Ferenc: "Dabru Emet" ("Beszéljetek igazat")! - Amerikai zsidó teológusok gondolatai a kereszténységről

ismert, „bevett” vallása lett, ténylegesen soha nem tekintették annak. Ebből fakadóan a magyar rabbik és a zsidó teológusok visszahúzódtak mindennemű keresztény-zsidó párbeszédtől. Az effajta dialógust mindig is hiú próbálkozásnak tartották a közvélemény megváltoztatására, amely kitartóan ellenséges és bizalmatlan maradt a zsidókkal szemben. Fiatalságom nagy részét kommunista diktatúra alatt töltöttem, amely minden vallást elnyomott. A judaizmus még több gúnynak és több üldöztetésnek volt kitéve, mivel idegen kultúrának számított, és mert nem illeszkedett a keresztény egyházak rendszerébe és nem volt összeegyeztethető a keresztény egyházakkal, amelyek, reakciós helyzetük ellenére, még akkor is a magyar nemzet szerves részét alkották.

Be kell vallanom, hogy a zsidó-keresztény dialógussal kapcsolatos első gondolataim korántsem voltak pozitívak. Úgy éreztem, hogy az egész csupán üres, haszontalan és céltalan beszéd volna. Azt a számtalan vikuchim-ot, azaz középkori vitát juttatta eszembe, amelyeket pápák és királyok erőltettek a zsidó közösségekre.

Talán ugyanígy vélekedett Joseph B. Soloveitchik orosz származású rabbi, a nagy huszadik századi amerikai ortodox intellektuális vezető és a halakhikus judaizmus szószólója is. Elég, ha csak néhány sort idézek Soloveitchik rabbi “Confrontation” („Szembesítés” / „Szembesülés”) című, irányadó, de kétségtelenül provokatív írásából:

„... a milliók mártírhalálával szentesített történelmünk semmiképpen sem jogosít fel bennünket arra, hogy akár burkoltan is jelezzük egy másik vallásközösségnek, hogy egy pár kedves szóért és gesztusért készen állunk történelemszemléletünk revideálására... csak azért, hogy „némely” különbségeket elsimítsunk. Egy ilyen elképzelés nem jelentene mást, mint hagyományaink és örökségünk elárulását, és ezért semmilyen praktikus haszonnal nem járna. Ne feledjük, hogy a sokak közössége (a kereszténység) nem fog megelégedni félmunkával és olyan kompromisszumokkal, amelyek csupán a bizonytalanságérzet és a belső üresség tanújelei”.

Soloveitchik rabbi erősen filozofikus okfejtését, amely egy hosz- szabb és átfogóbb esszé része, a tiszteletreméltó bölcsnek egy rövi- debb, a „vallásközi kapcsolatokról” szóló önálló nyilatkozata is tartalmazza, amelyet csaknem két évvel később, a Rabbinical Council of the Union of Orthodox Jewish Congregations, az Amerikai Ortodox Zsidó Kongregációk Egyesületének Rabbinikus Tanácsa 1966. februári jegy396