Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)
3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Bányai Viktória: Keresztényekről alkotott kép a zsidó felvilágosodás tankönyveiben
nerációját jelentő zsidó gyerekeknek kívánták megtanítani a környező társadalommal szembeni viselkedés új elveit, hanem a környező társadalomnak is bizonyítani kívánták a zsidóság nyitottságát és lojalitását. Az egyes tételek alátámasztására a szerzők által választott idézetekről - akár a Tanakhból, akár rabbinikus irodalomból valók - gyakran az az érzésünk, hogy inkább szólnak kifelé, mint befelé. Azokban a szerencsés esetekben, amikor a kinyomtatott tankönyvek előfizetői listát is tartalmaznak, rendre találunk nem-zsidó megrendelőket is, akik biztosan nem oktatási célra szerezték be példányaikat, hanem a zsidóság elveinek megismerése végett, illetve magát a megjelentetést támogatandó. Kiugró példa a pozsonyi Bemard Frankel Torát ha-emuna című (Pressburg, 1831) tankönyve, amelynek 149 előfizetőjéből 25 keresztény volt, a város egyházi és világi értelmiségének tagjai (polgármester, levéltáros, táblabírósági ülnök, evangélikus tanító, katolikus pap). A vallás- és erkölcstanok többsége felépítését tekintve katekizmus - vagyis kérdés-felelet. Ebben természetesen a keresztény hitoktatás bevett formáját követik, de meg kell jegyeznünk, hogy ez egy a korszakban hatékonynak tartott oktatási és tankönyvírási módszer volt, ebben a formában nyelvtan, történelem vagy földrajz tankönyvet is írtak; így a forma önmagában tartalmi igazodást nem jelent. A tankönyvek nyelve - mint a haszkala irodalma általában - héber és német kétnyelvű vagy tisztán német, az 1840-es évek Magyarországán pedig már magyar is előfordul. Csomópontok A) A zsidóság a vallások egyike Mivel a keresztény értelemben vett tételes hittan a zsidó oktatásban korábban teljességgel ismeretlen volt, valójában ennek tételei sem voltak pontokba szedve. A tankönyvekben leggyakrabban kiindulásként használt „pontok” - a Tízparancsolat és a maimonidesi hitvallás 13 pontja - sem töltöttek be ilyen funkciót, kiválasztásuk legfontosabb motívumai a körülöttük levő konszenzus és a keresztény modellekkel való párhuzam volt. Akár a Tízparancsolatra felfűzve - az első három parancsolat kapcsán -, akár más struktúrában, de lényegében minden könyv ’a vallás’ fogalmának általános leírásától, Isten, ember, teremtés, létezés, halhatatlanság kérdéseitől indult el, és csak később (a Tíz- parancsolat esetén a negyedik, a sabbat parancsolatánál) tértek rá a 377
