Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Gábor György: "Valamennyi nyelv anyja", avagy héber nyelv és biblikus rokonság?

az eredeti pilátusi szándékon túlmenően a kereszténység számára Jézus királyságának egyetemességét kifejező theologumenonná lett, amit csak megerősít a maga befejezettségével a görög szöveg „ontósz esztin” alakja.50 S ha a görög nyelv a legvilágosabb, fogalmilag a leg- strukturáltabban felépített a három közül, a latin a legfenségesebb, s mint ilyen uralkodói, a héber - mint Isten törvényének hordozója - a legnemesebb,51 amely az égi és a földi szférák közötti mediátorként a „teológia legelső alapjait”52 közvetítette az emberek számára. így a hébert nemcsak „valamennyi nyelv anyjaként” (Hebraea mater omnium linguarum)53 tisztelték, hanem - Rupertus Tuitiensis nyomán - egyúttal „a Szentírás anyjaként”54 is.

Héberül tudni kell, s ezt a kereszténység is világosan érzékelte. Természetesen nem a filológiai pontosság és hiteleség, s nem a szövegkezelés technikai kérdései voltak azok, amelyek inspirálólag hatottak a keresztény értelmiségre. A nyelv ignorálása a zsidó-keresztény kontroverziákban mindenképpen számottevő hátrányt jelentett, s a Szentírás keresztény exegézise kedvezőtlen pozícióba került a zsidó írásértelmezéshez képest. Ez pedig - egyebek mellett - a missziós munkálatokban láthatta kárát, illetve jelentősen hozzájárulhatott ahhoz a félelemhez, hogy a zsidók idővel akár még a keresztény hívek egy részét is elhódíthatják. Nem véletlenül figyelmeztet Amulo a zsidók ellen írott, meglehetősen alpári hangú munkájának egyik helyén arra a veszélyre, amit a keresztény papoknál felkészültebb zsidó tudósok jelentenek, hiszen sokszor előfordul, hogy még a keresztények is szívesebben hallgatják őket, s ennek gyakorta az a vége, hogy Krisztus hívei a zsidókkal együtt ülik meg a szombatot.55 Ugyanakkor a szent, az isteni nyelvből való önkirekesztettség állapota meglehetősen furcsa, teológiailag legalábbis nehezen indokolható helyzetet eredményezett. Keresztény körökben egyenesen presztízskérdéssé vált tehát, hogy ki az, aki képes elboldogulni az Úr által kinyilatkoztatott Biblia „eredeti” szövegével és nyelvezetével. Bizarr helyzetek adódtak, melyeknek so50 „Ov-tôç ECTTiv o PaciÂe-uç xov IovSaítov” (Lk 23,38).

51 ISIDORUS, Etymologiarum, IX,1,1.

52 Ysagoge in theologiam, in: Ecrits théologiques de l’école d’Abélard (Louvain, Peeters, 1934) 128.

53 honorius Augustodunensis, Gemma animae, 3,95.

54 RUPERTUS Tuitiensis, In Exodum commentariorum, 1,9. Rupertus Tuitiensisről Id. Lubac, Exégse Médiévale, II/l. 219-238.

55 AMULO, Liber contra Judaeos, 42.

329