Dobos Károly Dániel - Fodor György (szerk.): "Vízió és valóság". A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2010. október 28-29-én "A dialógus sodrában…" címmel tartott zsidó-keresztény konferencia előadásai - Studia Theologica Budapestinensia 35. (2011)

3. Párbeszéd vagy perbeszéd? Zsidók és keresztények a történelem forgatagában a rabbinikus kortól a holokausztig - Dobos Károly Dániel: Paradigmaváltás a késő ókori zsidó-keresztény interakciók történeti vizsgálatában

Isten és a zsidó nép közötti szövetség kérdését. A modern teológiai reflexió feladta a 2000 évig meghatározónak tűnő Ószövetség helyébe lépő Újszövetség, a „verus Israel” paradigmáját. Tisztában vagyok azzal, hogy az első szövetség felbontatlanságának és felbonthatatlanságának kérdése a keresztény teológia lényegi mélységeit érintő alapprobléma, aminek a továbbgondolása számos teológiai diszciplína újragondolásához kell, hogy elvezessen, ugyanakkor az is világos számomra, hogy e reflexió messze túlmutat az én illetékességi körömön. Mégis egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig arra, hogy a kiforróban lévő új teológiai modellek egyike, mely Jézus fellépése után (a zsidók és keresztények közösségeként értelmezett) egyetlen „Isten népén” belüli szakadásról beszél,13 meglepő hasonlóságot árul el a történeti kutatásban formálódó új paradigma megállapításaival. A Jézusra adott „igen” vagy „nem” válasz által eszközölt szakadás a történeti kutatásban különösen a krisztológiailag értelmezhető biblikus locusok körüli exegetikai polémia forrásain keresztül válik „kézzelfoghatóvá”.

5. Végül a történeti kutatás által javasolt paradigmaváltás a zsidó-keresztény párbeszéd szempontjából is abszolút mértékben releváns. Gyakran ismételt állítás, hogy a dialógust mindmáig aszimmetrikus érdeklődés jellemzi. S ez nem is csoda! A régi rendszerben gondolkodva, a kereszténység részéről természetes igény mutatkozott saját „zsidó múltjának” megismerése, ugyanakkor a judaizmus kialakulásának folyamata minden tekintetben érthetőnek tűnt bármiféle külső ráhatás figyelembe vétele nélkül. Láttuk, hogy az új paradigma mennyiben kérdőjelezi meg ezt a megállapítást. Az új nézőpont szerint éppen a judaizmus (sajátos öndefiníciója szerint is) leglényegesebb alkotóeleme, a rabbinikus mozgalom egyfajta keresztény mátrixban született...14 Ha ez igaz, az már elégséges kiindulási pontot szolgáltat az elkövetkező évtizedek párbeszédéhez...

13 Lásd Czopf Tamás tanulmányát a jelen kötetben.

14 Ez a megállapítás azonban nemcsak a napjainkban már távolinak érzett talmudi korszakra áll, de ugyanúgy igaz az időben jóval közelebbi, s a jelenkori zsidó identitásra is nagyobb befolyással bíró askenázi zsidó diaszpóra és az európai keresztény többség viszonyára is. Köszönöm Bíró Tamásnak az előadás elhangzásakor megfogalmazott, gondolatébresztő kérdéseit.

242